Lemez

Jéghideg éj

Chromatics: Kill For Love

  • Nagy V. Gergõ
  • 2012. május 2.

Zene

Nem tűnt volna mondjuk egyébként sem vacaknak, de azért a Drive lopakodásra komponált nyitányát nagyban a háttérzene baljós cincogása avatta annyira vagánnyá - rögtön Ryan Gosling fogpiszkálója mellett. A Tick Of The Clock mozgóképes debütje szélesebb körben is ismertté tette a blogoszférában már egy ideje kaserolt Chromaticsot, amely afféle bárdolatlan no-wave bandaként indult a kétezres évek elején, hogy aztán a Glass Candyből ismert Johnny Jewel csatlakozása után italodiszkóból, szintipopból és posztpunkból egyaránt merítő markáns hangzással hívja föl magára a figyelmet. A várva várt negyedik korong az elődjéhez (Night Drive) hasonlóképp nagyvárosi melankóliát árasztó, jéghideg tapintású elektropopslágerekből és jobbára instrumentális, atmoszferikus tételekből épül föl - ám nagyobbára ezzel együtt is egységesnek mutatkozik. Mert jóllehet a lemez legizmosabb számaiban rendre a lebegős hangú Ruth Radelet búg a hűvös, monoton alapok, a pulzáló analóg szintik és a száraz gitárok fölött, a jelenlétét nélkülöző, látványosan filmzenés karakterű tételek sem feltétlenül lógnak ki a képből - inkább erősítik a végig lefegyverző, noiros atmoszférát. Johnny Jewel egyként nagy becsben tartja a nyolcvanas évek legkommerszebb popdíváit és patinásabb filmzenéit (néhol ezúttal is kísért Giorgio Moroder, a Goblin vagy épp John Carpenter szelleme), s e vonzalmait prímán sikerült szintetizálnia a legújabb korongon. Ráadásképp a Chromaticsnak összejött egy szolid bravúr: Neil Young leginkább közhellyé koptatott dalát (Hey Hey My My) új életre lehelve tudják elénk vezetni.

Italians Do It Better, 2012

Figyelmébe ajánljuk

Magyar Péter-Orbán Viktor: 2:0

Állítólag kétszer annyian voltak az Andrássy úti Nemzeti Meneten, mint a Kossuth térre érkező Békemeneten, ám legalább ennyire fontos, hogy mit mondtak a vezérszónokok. Magyar Péter miszlikbe vágta Orbán Viktort egyebek mellett azzal, hogy saját szavait hozta fel ellene. Aztán megjött a Ryanair.

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.