Könyv + CD + DVD

Cicesze van?

Zene

„És a halottak újra énekelnek…” – Eisikovits Miksa máramarosi haszid zsidó zenei gyűjtése (1938–1939)

Két, nyomozásnak is beillő kutatói teljesítmény – és köztük az utolsó pillanatban megmentett és aztán újra elveszettnek vélt kincs: ez Eisikovits Miksa máramarosi haszid népzenei gyűjtésének története. Az erdélyi zenetudós ugyanis 1938-ban harmincévesen nekivágott Máramaros megyének, méghozzá azzal a szándékkal, hogy az archaikus körülmények között élő haszid zsidóság körében – Bartók és Kodály módjára – népdalokat gyűjtsön. Fonográf helyett csupán néhány kottásfüzettel felszerelkezve, héber és jiddis nyelvtudás nélkül indult gyűjteni Eisikovits, de hamar ráébredt, hogy e körben sokkal nehezebb adatszolgáltatókra lelni, hiszen a dalok java szakrális szellemű. „Hogy képzeli, hogy ezeket a szent melódiákat csak így bármikor énekelhetjük?” – kérdezték a tudóstól, aki elsőre a küllemével sem keltett bizalmat a haszidok körében. „Borotvált képpel jön hozzám? [...] Hogy képzeli ezt? S cicesze van?” – firtatták, az imaköpeny szent törvényekre emlékeztető rojtjait keresve Eisikovits kabátja alatt. Ám a zenetudósnak végül mégiscsak sikerült legyőznie a kezdeti bizalmatlanságot: 1938-ban, majd 1939-ben négy füzetet jegyzett tele azokkal a dalokkal és dallamokkal, amelyeket „szentek és szatócsok, megszállt lelkű csodarabbik és énekelni csak pénzért akaró élelmesek” között gyűjtött össze.

Azután elkövetkezett a II. világháború és a holokauszt, majd jött a Romániában is gyorsan berendezkedő kommunista diktatúra, s Eisikovits Miksa (románul Mihai) kivételes értékű gyűjtése kiadatlan maradt. A tudós ugyan 1947-ben egy zsidó kalendáriumban megjelentette máramarosi emlékeit, de 1983-ban bekövetkezett haláláig nem adta, mert nem is adhatta közre a füzetek tartalmát. Utóbb aztán a külvilág számára teljességgel nyoma is veszett e füzeteknek, s csak Elek Judit filmrendező hosszas nyomozása révén került elő a gyűjtemény: 1993-ban egy marosvásárhelyi páncélszekrényből.

A többek között még Kurtág Györgyöt is mozgósító Elek Judit, a kottákat megfejtő (februárban váratlanul elhunyt) Melis László és munkatársaik 2017-ben egy szcenírozott fesztiválkoncerten, idén pedig végre könyv alakban is a nyilvánosság elé bocsátották a kegyetlenül elpusztított máramarosi haszid zsidóság fennmaradt dallamkincsét. A találkozás a koncertről készült filmet megtekintve, a gazdag kiállítású, kétnyelvű kötetet olvasva és annak CD-mellékletét hallgatván egyaránt mélyen megrendítő. A fájdalmasan szép, ismeretlenül is ismerős dallamokra rávetülő, keserű történelmi tudás sohasem feledhető, s a zenei anyag mellett a korabeli kelet-európai zsidóság életét dokumentáló Roman Vishniac fotográfiái is elénk idézik a tragikusan fenyegetett közösség belső életét. A dalokból áradó fatalista hit hőfoka meg a befelé élő kollektív zártság bizalmas hangulata csodálatosképpen még a kései kívülálló számára, imarojtok híján is átélhetővé válik.

Dánielfilm, 2018, 312 oldal + CD-melléklet, 7500 Ft, + DVD, 2018, 3000 Ft

Neked ajánljuk

Grandiózus pamparamm

Raffaello 1514-ben befejezett freskóján I. Leó pápa és Attila néz farkasszemet egymással. Míg az egyházfő felett Szent Péter és Szent Pál levitál, a hun lovak riadtan szökellnek hátra, a barbár küldöttség pedig megretten a keresztény Isten jelenlététől.

Vivát!

Ha azt mondjuk, hogy augusztus 20. Magyarországon immár hagyományosan a nagy fővárosi falunap izzadmányos ünnepe, a színes, szagos, hangos talmi kunsztstüklik, égbe lőtt hamburgerek rajongóinak nagy találkozója, amikor megnyílnak a főváros csak erre az alkalomra tartogatott csodái az egymás sarkára hágni, falkában élvezkedni imádó tömegek előtt, akkor nyilvánvalóan lenézzük a vidéket, a vidékieket, a városi alacsonyabb néposztá­lyo­kat, mindenkit, aki úgymond felutazott, aki szembejön, s nincs kalap a fején.

Bármilyen szakos

Az elmúlt napokban több felől hallottuk rebesgetni – és nemcsak tanároktól, szülőktől, hanem tankerületi szakelemektől is –, hogy a kormány az ősszel a koronavírus-járvány újabb hullámára hivatkozva online oktatást rendel el. Néhány nappal ezelőtt Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő is erről posztolt a közösségi oldalán, mi több, szerinte már „főispáni hivatalból” is érkezett ilyen értelmű szóbeli jelzés. A képviselő „teljesen életszerűnek” nevezi e lehetőséget, ámbár némi kétkedés is kiérződik soraiból.

Nadrágszíj a függönyre

Nem hirtelen támadtak és nem is múlnak el egyhamar a színházi szakma gazdasági nehézségei. A független, az önkormányzati és az állami fenntartású teátrumok növekvő rezsiárakkal és csökkenő nézőszámmal számolnak, de a jegyárakon senki sem mer nagyot emelni.

„Ha nem dicsérnek”

Urbán András előadásaiban láthattuk először itthon, aztán egyre több darabban tűnt fel. Nagyabonyi Emese újvidéki színésznővel a hazai és vajdasági színjátszás közötti különbségekről, a pálya nehézségeiről és a megtett útról beszéltünk.

A pimasz légy

A nemzetközi jog alapja az államok szuverén egyenlősége. Ebből adódóan bármely állam nemzetközi kapcsolataiban szinte semmi sem történhet annak kifejezett hozzájárulása, azaz szavazata nélkül. Kende Tamás írása az uniós magyar vétók margójára.

Haptákban

A kormány 52 milliárdos bérfejlesztést jelentett be, amelyből a rendőrök is részesülnek. Ez komoly emelés, de kérdés, hogy hosszú távon megállítja-e az állomány csökkenését.

Lombjuk se rezzen

A közelmúltban a mindenféle szükséghelyzetre hivatkozva született, s nagy szakmai felháborodást kiváltó kormányrendelet az egyéb szempontból is sérülékeny erdőállományban könnyítené meg a fakivágást. Nem véletlenül.

„Ötven százalék!”

Évek óta 25 ezer szakdolgozó hiányzik a magyar egészségügyi rendszerből, és ha nem jön érdemi változás, 2023 januárjára ötszörös lesz a különbség az orvosok és a szakdolgozók bére között. A MESZK javaslatcsomagot küldött az államtitkárságnak, és bízik a párbeszédben, a mielőbbi béremelésben.

Nagykapu

Aj Vej-vej következetesen és mindenáron, minden megnyilatkozásával, ideértve a műalkotásait is, az emberi szabadságról, mint alapvető jogról beszél. Nála nincs kiskapu és mellékzönge: az üzenet a kezdetek óta ugyanaz. A kifejezési formák változtak, azok is szervesen egymásból építkezve.