Két, nyomozásnak is beillő kutatói teljesítmény – és köztük az utolsó pillanatban megmentett és aztán újra elveszettnek vélt kincs: ez Eisikovits Miksa máramarosi haszid népzenei gyűjtésének története. Az erdélyi zenetudós ugyanis 1938-ban harmincévesen nekivágott Máramaros megyének, méghozzá azzal a szándékkal, hogy az archaikus körülmények között élő haszid zsidóság körében – Bartók és Kodály módjára – népdalokat gyűjtsön. Fonográf helyett csupán néhány kottásfüzettel felszerelkezve, héber és jiddis nyelvtudás nélkül indult gyűjteni Eisikovits, de hamar ráébredt, hogy e körben sokkal nehezebb adatszolgáltatókra lelni, hiszen a dalok java szakrális szellemű. „Hogy képzeli, hogy ezeket a szent melódiákat csak így bármikor énekelhetjük?” – kérdezték a tudóstól, aki elsőre a küllemével sem keltett bizalmat a haszidok körében. „Borotvált képpel jön hozzám? [...] Hogy képzeli ezt? S cicesze van?” – firtatták, az imaköpeny szent törvényekre emlékeztető rojtjait keresve Eisikovits kabátja alatt. Ám a zenetudósnak végül mégiscsak sikerült legyőznie a kezdeti bizalmatlanságot: 1938-ban, majd 1939-ben négy füzetet jegyzett tele azokkal a dalokkal és dallamokkal, amelyeket „szentek és szatócsok, megszállt lelkű csodarabbik és énekelni csak pénzért akaró élelmesek” között gyűjtött össze.
Azután elkövetkezett a II. világháború és a holokauszt, majd jött a Romániában is gyorsan berendezkedő kommunista diktatúra, s Eisikovits Miksa (románul Mihai) kivételes értékű gyűjtése kiadatlan maradt. A tudós ugyan 1947-ben egy zsidó kalendáriumban megjelentette máramarosi emlékeit, de 1983-ban bekövetkezett haláláig nem adta, mert nem is adhatta közre a füzetek tartalmát. Utóbb aztán a külvilág számára teljességgel nyoma is veszett e füzeteknek, s csak Elek Judit filmrendező hosszas nyomozása révén került elő a gyűjtemény: 1993-ban egy marosvásárhelyi páncélszekrényből.
A többek között még Kurtág Györgyöt is mozgósító Elek Judit, a kottákat megfejtő (februárban váratlanul elhunyt) Melis László és munkatársaik 2017-ben egy szcenírozott fesztiválkoncerten, idén pedig végre könyv alakban is a nyilvánosság elé bocsátották a kegyetlenül elpusztított máramarosi haszid zsidóság fennmaradt dallamkincsét. A találkozás a koncertről készült filmet megtekintve, a gazdag kiállítású, kétnyelvű kötetet olvasva és annak CD-mellékletét hallgatván egyaránt mélyen megrendítő. A fájdalmasan szép, ismeretlenül is ismerős dallamokra rávetülő, keserű történelmi tudás sohasem feledhető, s a zenei anyag mellett a korabeli kelet-európai zsidóság életét dokumentáló Roman Vishniac fotográfiái is elénk idézik a tragikusan fenyegetett közösség belső életét. A dalokból áradó fatalista hit hőfoka meg a befelé élő kollektív zártság bizalmas hangulata csodálatosképpen még a kései kívülálló számára, imarojtok híján is átélhetővé válik.
Dánielfilm, 2018, 312 oldal + CD-melléklet, 7500 Ft, + DVD, 2018, 3000 Ft
