Lemez

Crebassa–Say: Secrets – French Songs

  • - csk -
  • 2018. április 1.

Zene

A német–osztrák Lied nagy korszaka a 19. század: a Schuberttől Mahlerig terjedő időszak. A francia dal akkor borul virágba, amikor a német–osztrák Lied hervadni kezd: a 19. és 20. század fordulóján. A magyar közönség hagyományosan fogékonyabb az előbbi, mint az utóbbi repertoár iránt, nem árt tehát nekünk egy kis kirándulás a francia dalok vidékére, különösen, ha a túravezető a remek francia mezzoszoprán, Marianne Crebassa, akit nemrég a Quatuor Arod Mendelssohn-lemezének rövid vokális betétszámában ismerhettünk meg. Új CD-jén érzékeny válogatásban tár elénk egy csokorra valót Debussy és Ravel, valamint a náluk idősebb késő romantikusok, Gabriel Fauré és Henri Duparc műveiből.

Aki Crebassa kifejező, érzéki énekét hallgatja, könnyen megfogalmazhatja, melyek a francia dal legfőbb jellegzetességei. Ellentétben a német Lieddel, amelyben a dallam és az érzelem a fontos, itt a folt és a hangulat. Itt nincs minden olyan rajzosan és tisztán megmunkálva, a körvonalak elmosódottabbak, kevesebb az erős, tiszta szín, de több az egymásba áttűnő árnyalat. Az érzelemnél, a szenvedélynél fontosabbnak tűnik a hangulat és az életérzés. Az utóbbi pedig többnyire a dekadencia valamely formája, amely már Baudelaire óta ott munkál a franciák világlátásában, s amelyet a zene csak felerősít. A kiváló mezzoszoprán hitelesen képviseli mindezt. Crebassa azt is világossá teszi, hogy a francia dal inkább beszél, mint énekel. A ritmus képlékeny, a lüktetés feloldódik. Megérezzük: a francia dalok autentikus előadásához franciának kell lenni, a műfaj oly erősen kötődik a nyelvhez.

Izgalmas ráadás, hogy az énekesnő partnere az eddig főként szólistaként ismert, nagyszerű török zongoraművész, Fazil Say, akit odaadó kamaramuzsikusnak ismerünk meg, s aki politikai protest ciklusa, a Gezi Park trilógia harmadik darabjával zeneszerzőként is jelen van a lemezen.

Erato, 2017

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.