„Azt mondták Önről az Otello után: »Lehetetlen szebben befejezni!« Ez nagy igazság, amely hatalmas és igen ritka dicséretet foglal magában. Ez az egyetlen súlyos érv. De inkább a kortársak szemében lehet az, nem a Történelem számára, mivel a Történelem mindenekelőtt az emberek lényegi értékeit méltányolja. Bizony roppant ritka, hogy egy művészi életpálya világméretű győzelemmel záruljon. Az Otello ilyen győzelem. Mind a többi érv: kor, erőnlét, az Ön munkája, az én munkám stb., nem állják meg a helyüket, és nem képezik valódi akadályát egy új munkának. Mivel Ön kényszerít engem, hogy magamról beszéljek, el kell mondanom, hogy a Falstaffal vállalandó kötelezettségem ellenére is be fogom tudni fejezni a saját munkámat az ígért határidőre, ebben biztos vagyok. Térjünk rá a többi kétségre! Vígoperát írni, nem hiszem, hogy megterhelő lenne. A tragédiát ténylegesen megszenvedi, aki írja, az ember gondolatai egy fájdalmas sugallat hatása alatt állnak, amely betegesen túlfeszíti az idegeket. De a vígjátékban lévő tréfa és kacagás felvidítja az elmét és a testet.” 1889 nyarán ekképp győzködte Arrigo Boito a 76 esztendős Giuseppe Verdit (képünk kettejüket mutatja), hogy az idős mester még egyszer nekirugaszkodjon egy opera, méghozzá egy vígopera megkomponálásának. Az így megszületett Falstaff ezekben a napokban Fischer Iván vezényletével és egyszersmind (társ)rendezésében jut majd elénk: a címszerepben a hájas lovagot a New York-i Metben is megformáló Nicola Alaimóval s körötte igazi soknemzetiségű szereplőgárdával (Nemzeti Hangversenyterem, március 4., 6. és 7., hét óra).
Vasárnap, amíg Fischer épp időlegesen odahagyja a Mozart-operák világát, a Concerto Budapest délelőtt fél 11-től este tízig Mozart-napot tart a Zeneakadémián. Az egész napos koncertsorozaton részt vesz majd az Orfeo Zenekar és a Liszt Ferenc Kamarazenekar, Rost Andrea és Malcolm Bilson, Várjon Dénes, Bogányi Gergely és természetesen többféle minőségében Keller András is. A hagyományteremtő szándékkal életre hívott rendezvény azt ígéri a résztvevők számára, hogy a nap végére senki sem lesz azonos korábbi önmagával, szóval indokolt kíváncsisággal tekinthetünk e voltaképpeni Mozart-maraton elébe.
S jöjjön még futtában három visszautasíthatatlan ajánlat a jövő hét első felére! Hétfőn egyszeri alkalommal, koncertszerű formában az Erkel Színház műsorára kerül A halott város, Korngold megvesztegetően dekadens operája, Wolfgang Schwaningerrel és Bátori Évával a főszerepekben (március 5., hét óra). Ugyanezen az estén a Nemzeti Filharmonikus Zenekar a világhírű Louis Lortie-t vendégeli majd, aki Grieg a-moll zongoraversenyét fogja előadni (Müpa, Nemzeti Hangversenyterem, március 5., fél nyolc). Szerdán este pedig Balog József megtartja zongorakoncertjét, amelyet pár hete betegség miatt elhalasztani kényszerült: a 20. és 21. századi magyar szerzők műveinek szentelt programot, amely Lajthától Eötvös Péterig, sőt Vajda Gergelyig és Bánkövi Gyuláig fog elérni, Vidovszky László legendás kompozíciója, a – címében a bájos-idegesítő képregényalakra utaló – Schroeder halála zárja majd (Zeneakadémia, Solti Terem, március 7., hét óra).
