Koncert

Miguel Zenón

Zene

Miguel Zenón, a Puerto Ricó-i származású, New Yorkban élő altszaxofonos tudatosan építette karrierjét kettős identitására, amiben az a legérdekesebb, hogy e kettősséget milyen ellenállhatatlan, sodró, furfangos, de befogadható, választékos és koncepciózus zenével fejezi ki. A 41 éves alkotó szerzeményeiben, szólóiban és a zenekarával is tökéletesen képes a latin ritmikát és melódiákat a post-bop alappal közös nevezőre hozni. Kvartettje másfél évtizede működik változatlan felállásban, tíz szerzői lemeze többségén is ők játszanak, velük vette fel a legutóbbi, Tipico című, jobbnál jobb számokkal teli albumát is.

A mostani koncerten kizárólag ennek a lemeznek az anyagát variálták, főleg kiterjesztett szólókkal és néhány újragondolt tempóval. Amikor pár éve először jártak Pesten, még nem telt meg teljesen a másik legjobb jazzklub, most viszont egy gombostűt sem lehetett leejteni az Opusban. Az együttesben Zenónon kívül csak a dobos, Henry Cole Puerto Ricó-i származású, de az ő teljesítménye lepett meg a leginkább: sokszor támasztották ki a számot neki úgy, hogy felette vadítóan rögtönözhessen. A két másik tagot más zenészekkel is hallottam már. Az osztrák–amerikai bőgős, Hans Glawischnig mintha észre sem venné, hogy milyen rohadt bonyolult képletekben kell mozognia a latin metrumokban, ráadásul egyénien exponál melódiákat; Cole-lal az egyik számban izgalmas ellenpólust alkottak. A venezuelai származású billentyűs, Luis Perdomo súlyos blokk­akkordokat, elképesztően csilingelő villámfutamokat tud váltogatni slágeresen swinges Broadway-hangulatokkal. Harmóniái fület gyönyörködtetően állnak Zenón melódiái elé, alá, mögé, akinek az altszaxofonja – mire egyet pislogok – hol gazella, hol ragadozó macskaféle módjára jár be ungot-berket. Minden hangja izgalmas és végiggondolt.

BMC, Opus Jazz Club, február 22.


Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.