Lemez

Csaták után csaták

PJ Harvey: The Hope Six Demolition Project

  • Lang Ádám
  • 2016. május 21.

Zene

PJ Harvey a kortárs rockzene egyik legcsodásabb zárványa.

1991-es debütlemeze még összecsengett az akkoriban beérkező független rockkal, a 98-as Is This Desire? pedig korának elektronikus törekvéseivel találkozott, az életmű egésze azonban egyértelműen Captain Beefheart, John Lee Hooker és Howlin’ Wolf (még a gyerekkora vidéki idilljében megismert) blueszenéjével ápol időben távoli, ám végig vállalt rokonságot. Annak ellenére azonban, hogy nem lett Bowie hatású újító, a maga világán belül lemezről lemezre képes volt annyira megújulni, hogy még a 2000-es évekbeli, relatíve gyengébb lemezei is nagyon erősek maradtak.

2011-ben aztán önvizsgáló és önmarcangoló időszaka után szélesebbre nyitotta a perspektívát: az autoharpon megírt, historizáló Let England Shake főleg az első világháború viszontagságait tárgyalta, s a most megérkező The Hope Six Demolition Project ismeretében bátran elmondhatjuk, hogy öt évvel ezelőtt a korai időszakkal egyenértékű, második csúcsidőszaka indult meg PJ Harveynak. Pedig nem problémamentes a lemez: a kulturális utalásokkal teletűzdelt Let England Shake után olyan, mintha a művésznő most csupán bulvárlapok főcímeiből rakta volna össze a szövegeket. A Community of Hope konkrétan egy taxiúton hallottakból született, amikor bejárták Washington valamelyik rosszabb kerületét. Vagy ott a lemezt záró Dollar Dollar, ami meg egy afgán élmény: a többsávos autóút közepén ment oda hozzájuk egy gyerek kéregetni, ők meg a forgalom sodrásával továbbhaladtak; máskor pusztán statisztikává lett halálozási adatokat kapunk a nagyvilágból. Washington polgármesterétől kezdve a zenekritikusokig sokan vádolták ezért demagógiával és katasztrófaturizmussal Harveyt, aki viszont nem ad interjúkat, így meglehetősen nehéz ennek az új perspektívának az értelmezése. Annyit mindenesetre érdemes megjegyezni, hogy miként PJ Harvey nézte az afgán gyereket az ablaküvegen keresztül, úgy a rajongóknak is lehetőségük volt a stúdió ablakán keresztül belekukkantaniuk a lemez munkálataiba Angliában, úgyhogy az album talán egyfajta áthidalhatatlan distanciáról próbál beszélni.

Ami viszont egyértelmű, hogy PJ Harvey az évtizedek óta jól bevált munkatársaival zeneileg az egyik legerősebb lemezét készítette most el. A Ministry of Defence mocsári riffjeit ellenpontozó, elégikus vokáljai, a Near The Memorials of Vietnam and Lincoln szürreális indulója, az Orange Monkey emelkedett kórusa, a Ministry of Social Affairs free-jazzes szaxiszólója, vagy akár a történelem által elnyelt gyerekeknek dedikált Wheel napjaink kérdéseit feszegetve viszik tovább az előző lemez hangulatát, de visszanyúlnak az életmű korábbi szakaszaihoz is. Mindezt olyan mellbevágó hangszereléssel és annyira hatásos énekkel, hogy attól legalább kétszámonként komolyan kiráz a hideg.

Universal, 2016

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.