Ha van együttes, amelynek a nevével nyugodtan lehet fémjelezni a hiphop 90-es évekbeli csúcskorszakát, az a Cypress Hill. Az első négy lemezük a műfaj fő művei közé tartozik, és az évezred környéki crossover korszakukra is büszkék lehetnek. A hanyatlás a 2004-es Till Death Do Us Part albummal indult meg, a hat évvel későbbi Rise Up pedig már egy igazi válságproduktum volt. Azóta B-Realnek és Sen Dognak egyaránt lett szupergroupja: előbbi megalapította a Prophets Of Rage-et Public Enemy és Rage Against The Machine tagokkal közösen, utóbbi pedig a Powerflót, amelynek Gróf Balázs is készített klipet. Szóval a Cypress jó ideig parkolópályán volt, de most végre itt az új lemez, és aki esetleg arra számított, hogy a két frontember fent említett projektjei miatt egy rap-metalos anyag lett az Elephants on Acid, az nagyot téved. DJ Muggsnak köszönhetően ismét megkapjuk a hamisítatlan old school hangzást izgalmas beatekkel és bélrezegtető basszusokkal; a különbség annyi, hogy zenei szempontból bekúszik egy jó adag ázsiai motívum. Persze ez sem nagy újdonság: egyik legjobb dalukban, az 1995-ös keltezésű Illusionsben is szerepeltek már indiai hangszerek. A témaválasztást továbbra is a tagok kedvenc hobbija, a kannabiszfogyasztás uralja, némi gengszterkedéssel megspékelve. B-Real mekegését kiválóan ellensúlyozza Sen Dog mély orgánuma, és a hagyományokhoz híven mindig az előbbi kezdi a dalt, de sajnos több olyan szám is van, amiben Sen Dog egyáltalán nem szólal meg. Szívesen hallanánk őt többet, de szerencsére ez nem von le sokat az album értékéből. A Gonjasufit szerepeltető Jesus Was a Stoner, a Dr. Dre hangulatában fogant Reefer Man, a Senára emlékeztető Brevi vendégénekével felvett Crazy és a merész című Stairway to Heaven biztosan nagy koncertkedvenc lesz, és örömteli az a tény, hogy a Cypress Hill a harmincadik évfordulóját egy új, ráadásul kifejezetten jól sikerült albummal ünnepli.
BMG/Warner, 2018
