Lemez

Dadub: You Are Eternity

  • Velkei Zoltán
  • 2013. április 7.

Zene

Dadub: You Are Eternity Shed mérföldkőnek számító 2008-as albumán a Waved Mind utolsó perce monológba torkollik, melynek legvégén elhangzik, hogy végre visszajutottunk oda, ahonnan jöttünk: az igazi technóhoz.

Ahogy telnek azóta az évek, a techno egyre csak "igazibb" lesz. Így ma már szerencsére nem aszerint kell keresgélni az új megjelenések közt, hogy melyik lemez nyújtja "azt" az érzést, hanem inkább azt figyelve, melyik gondolja tovább is valami újjal. Az olasz Daniele Antezza és Giovanni Conti projektje, a Dadub mindig a természetességet és a gépiest próbálta közös nevezőre hozni, mindezt sejtelmes fátyollal elfedve, hogy ne legyenek annyira tisztán kivehetők a végső formák. A tavalyi Way To Moksha című EP-jük sokak szerint az év egyik legjobb stílusgyakorlata volt, most pedig itt van az első nagylemez, ami teljes hosszban tökéletesíti mindazt, amivel a duó eddig húszpercnyi intervallumokban kísérletezett. Talán meglepő, de a gyűjteményt alkotó tizenkét számból mindössze egy épül egyenes, közvetlen négynegyedes ritmusra. A többiben lélegző ambientek és különböző formájú, mélyen szaggató ütemek találkoznak spirituális (Vibration) és materialista (Truth) gondolatok össztüzében. A minimal és a dub stíluseszközeinek alkalmi használata mellett a Dadub abban a legerősebb, hogy valami olyat mutat be, ami teljesen a sajátja. Egy veszélyekkel és megnyugvással teli univerzumot, amiben egyszerre létezhet a belső béke és a külső káosz. De ami az "igazi techno" szerelmeseinek valószínűleg a legfontosabb lehet: a You Are Eternity tényleg úgy szól, mintha a jövőből érkezett volna.

Stroboscopic Artefacts, 2013

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.