Lemez

Dadub: You Are Eternity

  • Velkei Zoltán
  • 2013. április 7.

Zene

Dadub: You Are Eternity Shed mérföldkőnek számító 2008-as albumán a Waved Mind utolsó perce monológba torkollik, melynek legvégén elhangzik, hogy végre visszajutottunk oda, ahonnan jöttünk: az igazi technóhoz.

Ahogy telnek azóta az évek, a techno egyre csak "igazibb" lesz. Így ma már szerencsére nem aszerint kell keresgélni az új megjelenések közt, hogy melyik lemez nyújtja "azt" az érzést, hanem inkább azt figyelve, melyik gondolja tovább is valami újjal. Az olasz Daniele Antezza és Giovanni Conti projektje, a Dadub mindig a természetességet és a gépiest próbálta közös nevezőre hozni, mindezt sejtelmes fátyollal elfedve, hogy ne legyenek annyira tisztán kivehetők a végső formák. A tavalyi Way To Moksha című EP-jük sokak szerint az év egyik legjobb stílusgyakorlata volt, most pedig itt van az első nagylemez, ami teljes hosszban tökéletesíti mindazt, amivel a duó eddig húszpercnyi intervallumokban kísérletezett. Talán meglepő, de a gyűjteményt alkotó tizenkét számból mindössze egy épül egyenes, közvetlen négynegyedes ritmusra. A többiben lélegző ambientek és különböző formájú, mélyen szaggató ütemek találkoznak spirituális (Vibration) és materialista (Truth) gondolatok össztüzében. A minimal és a dub stíluseszközeinek alkalmi használata mellett a Dadub abban a legerősebb, hogy valami olyat mutat be, ami teljesen a sajátja. Egy veszélyekkel és megnyugvással teli univerzumot, amiben egyszerre létezhet a belső béke és a külső káosz. De ami az "igazi techno" szerelmeseinek valószínűleg a legfontosabb lehet: a You Are Eternity tényleg úgy szól, mintha a jövőből érkezett volna.

Stroboscopic Artefacts, 2013

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.