Koncert

Kid Koala

  • - minek -
  • 2013. április 7.

Zene

Eric San, vagyis Kid Koala, a vajkezű, bravúrt bravúrra halmozó lemezjátszista láthatóan nem elégszik meg azzal, hogy pusztán a hangok és melódiák egymásra eresztésével vagy a hibátlan ritmikában elővezetett szkreccseléssel kápráztassa el közönségét.

Pedig három lemezjátszón ügyködik egyszerre, ráadásul fülhallgató nélkül dolgozik - plusz őt szolgálja néhány, a klasszikus hiphopban jelentős karriert befutott E-mu SP1200-as sampler-dobgép is. Amellett, hogy bőségesen merít új (karcos blueslemezek szekvenciáiból összerakott), 12 bit Blues című albumából, frappáns válogatást ad az angolszász könnyűzene utóbbi jó hatvan-hetven évéből is a Blue Rivertől a Poison Dartig, sőt egy Yo Gabba Gabba-betétdalig.

De a Vinyl Vaudeville-nak nevezett show-ban csak az egyik (habár nélkülözhetetlen) csavar a zseniális vancouveri zenebohóc (aki maga is mókás koalajelmezben izzad). Remekül egészíti ki három táncos-énekes-bábos-performer hölgy Adira Amram and The Experience néven, akik valami egészen varázslatos hangulatot teremtenek az Akváriumban. Adira és társnői elektrofunk-electric boogie minikoncertjével kezdődik a fő attrakció: megidéztetik a hiphop aranykora, ahová azután K. Koala mester is többször visszanyúl egy-egy idézet kedvéért. Ám a minden szempontból harmonikus ösz-szeállítású, korántsem szabályos ének- és tánckar (egy fehér, egy ázsiai és egy afroamerikai hölgy ropja a színpadon) rendre újabb bódító jelmezekben tér vissza, s mikor már azt hinnénk, hogy szerepük pusztán illusztráció, bevetnek egy-egy újabb cselt a közönség bevonására.

Gondosan megkomponált, interaktív zenés kabarét kapunk, ami gyakorlatilag két órán át leköti a publikumot - szinte büfényi szünet sem jut nekünk. A Slayer Raining Bloodjának Amon Tobin-féle breakcore-mixére előadott, meghökkentő bábjelenet pedig végképp levesz a lábunkról - az este végül euforikus vonatozásba fullad, mindenki legnagyobb megelégedésére.

Akvárium, március 1.

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.