Pedig három lemezjátszón ügyködik egyszerre, ráadásul fülhallgató nélkül dolgozik - plusz őt szolgálja néhány, a klasszikus hiphopban jelentős karriert befutott E-mu SP1200-as sampler-dobgép is. Amellett, hogy bőségesen merít új (karcos blueslemezek szekvenciáiból összerakott), 12 bit Blues című albumából, frappáns válogatást ad az angolszász könnyűzene utóbbi jó hatvan-hetven évéből is a Blue Rivertől a Poison Dartig, sőt egy Yo Gabba Gabba-betétdalig.
De a Vinyl Vaudeville-nak nevezett show-ban csak az egyik (habár nélkülözhetetlen) csavar a zseniális vancouveri zenebohóc (aki maga is mókás koalajelmezben izzad). Remekül egészíti ki három táncos-énekes-bábos-performer hölgy Adira Amram and The Experience néven, akik valami egészen varázslatos hangulatot teremtenek az Akváriumban. Adira és társnői elektrofunk-electric boogie minikoncertjével kezdődik a fő attrakció: megidéztetik a hiphop aranykora, ahová azután K. Koala mester is többször visszanyúl egy-egy idézet kedvéért. Ám a minden szempontból harmonikus ösz-szeállítású, korántsem szabályos ének- és tánckar (egy fehér, egy ázsiai és egy afroamerikai hölgy ropja a színpadon) rendre újabb bódító jelmezekben tér vissza, s mikor már azt hinnénk, hogy szerepük pusztán illusztráció, bevetnek egy-egy újabb cselt a közönség bevonására.
Gondosan megkomponált, interaktív zenés kabarét kapunk, ami gyakorlatilag két órán át leköti a publikumot - szinte büfényi szünet sem jut nekünk. A Slayer Raining Bloodjának Amon Tobin-féle breakcore-mixére előadott, meghökkentő bábjelenet pedig végképp levesz a lábunkról - az este végül euforikus vonatozásba fullad, mindenki legnagyobb megelégedésére.
Akvárium, március 1.