Lemez

Dean Wareham: Dean Wareham

  • - greff -
  • 2014. május 17.

Zene

Távolról sem a Luna volt az egyetlen amerikai zenekar, amely a Velvet Underground zajos második lemeze helyett inkább a törékeny harmadikat választotta alapkőül egy gondosan felépített karrierhez, de a Lunát maga Lou Reed részesítette pápai áldásban, amikor elhívta a bandát a Velvet visszatérő turnéjára a 90-es évek elején.

Nem véletlenül: a korábban már az álmodozós-magányos Galaxie 500-ben is varázsoló Dean Wareham zenekara szolgai másolás helyett egyfajta logikus továbbgondolásban utazott, olyan elegáns és finom dalokkal, amelyekben a visszafogott éneket és a szövegek száraz iróniáját szokatlanul gondolat- és érzelemgazdag gitárbetétek ellensúlyozták.

A Luna feloszlása óta eltelt szűk évtizedben Wareham a feleségével, Britta Phillipsszel vett fel meglehetős duettlemezeket, valamint írt egy kiváló memoárt, idén pedig elkészítette élete első szólóalbumát, amelyen a mindig is koravénnek tetsző szerző most, 50 évesen - mintegy utolérve önmagát - végképp felnőtt verzióját prezentálhatja alaposan feltárt univerzumának. A kilencszámos, balladák és higgadt középtempóra ültetett gitárpopszámok között ringatózó lemez akár a Luna nyolcadik albuma is lehetne, jelentős különbség azonban, hogy a burjánzó gitárszólók helyét a legtöbb számban pasztellszínű szintetizátorhullámok vették át, amelyek sikeresen megerősítik a negatív fordulatokat is felettébb higgadtan, de mégsem fagyos szívvel rögzítő szövegek által közvetített hangulatot. Wareham lemeze markáns, okos munka: erős ajánlat azok számára, akik nem ragaszkodnak már a váratlan csodákhoz.

Double Feature, 2014

Figyelmébe ajánljuk

Ozzy, akit először Johnnak neveztek el

Elsősorban a bulvársajtónak köszönhető, hogy az elmúlt harminc évben Ozzy Osbourne nevét Magyarországon is szinte mindenki ismerte – azok is, akik életükben nem voltak rockkoncerten. A hetvenes évek elején azonban hiába jutott a Black Sabbath elég hamar a csúcsra, a magyar sajtó nem vett róla tudomást.

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.