Lemez

Ditta & Imre Rohmann play Bartók, Debussy, De Falla & Ravel

  • - csk -
  • 2017. október 28.

Zene

A kamarazene, miután a zenetörténet kilépett a főúri rezidenciális muzsikálás korszakából, polgári műfajjá vált, s az is maradt a második világháborúig – aztán kiveszett az otthonokból. E letűnt időkben még szokás volt, hogy a művelt családok tagjai hangszereken játszottak, s ezeket otthon, együtt szólaltatták meg, előadva Bach, Mozart, Beethoven, Schubert és mások műveit. Mint oly sok minden, ami szép és jó, ez is végérvényesen a múlté. Családi kamarazene ma már jóformán csak olyankor valósul meg, ha egy zenészfamíliában akad két profi, akik közösen adnak koncertet vagy közösen készítenek lemezt. Mint most a kiváló csellista, Rohmann Ditta (34) és édesapja, a nagyszerű zongoraművész, Rohmann Imre (64).

A CD műsora kivételes érzékenységről tanúskodik. Csupa összeillő szerző a 20. század első feléből: Bartók Rapszódiái és Román népi táncai, Debussy és Ravel Szonátái, De Falla Spanyol népdalai. Eredeti művek és átiratok, nagyon hasonló esztétikájú és világképű, progresszív gondolkodású szerzőktől, s a művek jelentős részében ott munkál a (magyar, román vagy spanyol) folklór. Egyszóval ezek a művek erősen „összekapaszkodnak”, meghallgatásuk egységes élményt ígér.

És az előadók? Ők is összekapaszkodnak. A lemez sok és sokféle élvezettel kínálja meg hallgatóját, ezek közül mindenképpen érdemes megemlíteni a makulátlan hangszeres kidolgozást, a technika feddhetetlenségét, a sokszínű és gazdagon áradó csellóhangot, a zongora plasztikus billentését. Érdemes felhívni a figyelmet a két művész játékából sugárzó szenvedélyre, a muzsikálásuk által közvetített lelkiállapotok sokféleségére, a zenei karakterekkel, a művek szellemével való magasrendű és feltétlen azonosulásra. De ami a leginkább megragadó, az a minden rezdülésre kiterjedő kamarazenei együttműködés. Apa és lánya ezeken a felvételeken valóban lelkesítő összhangban muzsikál.

Hungaroton, 2017

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.