Lemez

Ditta & Imre Rohmann play Bartók, Debussy, De Falla & Ravel

  • - csk -
  • 2017. október 28.

Zene

A kamarazene, miután a zenetörténet kilépett a főúri rezidenciális muzsikálás korszakából, polgári műfajjá vált, s az is maradt a második világháborúig – aztán kiveszett az otthonokból. E letűnt időkben még szokás volt, hogy a művelt családok tagjai hangszereken játszottak, s ezeket otthon, együtt szólaltatták meg, előadva Bach, Mozart, Beethoven, Schubert és mások műveit. Mint oly sok minden, ami szép és jó, ez is végérvényesen a múlté. Családi kamarazene ma már jóformán csak olyankor valósul meg, ha egy zenészfamíliában akad két profi, akik közösen adnak koncertet vagy közösen készítenek lemezt. Mint most a kiváló csellista, Rohmann Ditta (34) és édesapja, a nagyszerű zongoraművész, Rohmann Imre (64).

A CD műsora kivételes érzékenységről tanúskodik. Csupa összeillő szerző a 20. század első feléből: Bartók Rapszódiái és Román népi táncai, Debussy és Ravel Szonátái, De Falla Spanyol népdalai. Eredeti művek és átiratok, nagyon hasonló esztétikájú és világképű, progresszív gondolkodású szerzőktől, s a művek jelentős részében ott munkál a (magyar, román vagy spanyol) folklór. Egyszóval ezek a művek erősen „összekapaszkodnak”, meghallgatásuk egységes élményt ígér.

És az előadók? Ők is összekapaszkodnak. A lemez sok és sokféle élvezettel kínálja meg hallgatóját, ezek közül mindenképpen érdemes megemlíteni a makulátlan hangszeres kidolgozást, a technika feddhetetlenségét, a sokszínű és gazdagon áradó csellóhangot, a zongora plasztikus billentését. Érdemes felhívni a figyelmet a két művész játékából sugárzó szenvedélyre, a muzsikálásuk által közvetített lelkiállapotok sokféleségére, a zenei karakterekkel, a művek szellemével való magasrendű és feltétlen azonosulásra. De ami a leginkább megragadó, az a minden rezdülésre kiterjedő kamarazenei együttműködés. Apa és lánya ezeken a felvételeken valóban lelkesítő összhangban muzsikál.

Hungaroton, 2017

Figyelmébe ajánljuk

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.