Lemez

Ditta & Imre Rohmann play Bartók, Debussy, De Falla & Ravel

  • - csk -
  • 2017. október 28.

Zene

A kamarazene, miután a zenetörténet kilépett a főúri rezidenciális muzsikálás korszakából, polgári műfajjá vált, s az is maradt a második világháborúig – aztán kiveszett az otthonokból. E letűnt időkben még szokás volt, hogy a művelt családok tagjai hangszereken játszottak, s ezeket otthon, együtt szólaltatták meg, előadva Bach, Mozart, Beethoven, Schubert és mások műveit. Mint oly sok minden, ami szép és jó, ez is végérvényesen a múlté. Családi kamarazene ma már jóformán csak olyankor valósul meg, ha egy zenészfamíliában akad két profi, akik közösen adnak koncertet vagy közösen készítenek lemezt. Mint most a kiváló csellista, Rohmann Ditta (34) és édesapja, a nagyszerű zongoraművész, Rohmann Imre (64).

A CD műsora kivételes érzékenységről tanúskodik. Csupa összeillő szerző a 20. század első feléből: Bartók Rapszódiái és Román népi táncai, Debussy és Ravel Szonátái, De Falla Spanyol népdalai. Eredeti művek és átiratok, nagyon hasonló esztétikájú és világképű, progresszív gondolkodású szerzőktől, s a művek jelentős részében ott munkál a (magyar, román vagy spanyol) folklór. Egyszóval ezek a művek erősen „összekapaszkodnak”, meghallgatásuk egységes élményt ígér.

És az előadók? Ők is összekapaszkodnak. A lemez sok és sokféle élvezettel kínálja meg hallgatóját, ezek közül mindenképpen érdemes megemlíteni a makulátlan hangszeres kidolgozást, a technika feddhetetlenségét, a sokszínű és gazdagon áradó csellóhangot, a zongora plasztikus billentését. Érdemes felhívni a figyelmet a két művész játékából sugárzó szenvedélyre, a muzsikálásuk által közvetített lelkiállapotok sokféleségére, a zenei karakterekkel, a művek szellemével való magasrendű és feltétlen azonosulásra. De ami a leginkább megragadó, az a minden rezdülésre kiterjedő kamarazenei együttműködés. Apa és lánya ezeken a felvételeken valóban lelkesítő összhangban muzsikál.

Hungaroton, 2017

Figyelmébe ajánljuk

Mit jelent számunkra az új uniós médiatörvény?

  • Polyák Gábor
Március 13-án az Európai Parlament is rábólintott, és így uniós jogszabállyá lett az európai mé­dia­szabadságról szóló törvény. A rendelet végleges szövegét hamarosan ki is hirdetik az európai közlönyben. Mit jelent ez az új szabályozás a magyarországi sajtóviszonyokra, és mit az európaiakra nézve?