Dokumentumfilm - Álom, határidőre - Vanja Kovacevic: Dobolj, ha tudsz!

  • - izs -
  • 2011. március 17.

Zene

Ebben a filmben, s egyben főszereplője, rendezője, forgatókönyvírója és vágója életében minden fordítva történik: Vanja előbb lezsíroz egy koncertet, majd elkezdi összeszedni a zenészeket, akikkel majd játszani fog, végül nekilát dobórákat venni. Mivelhogy dobolni (vagy bármi egyéb hangszeren játszani) pont nem tud, ütő sem volt még soha a kezében, ám e kínos tény egy percig sem szegi kedvét. S hogy rátegyen még egy lapáttal,

Ebben a filmben, s egyben főszereplője, rendezője, forgatókönyvírója és vágója életében minden fordítva történik: Vanja előbb lezsíroz egy koncertet, majd elkezdi összeszedni a zenészeket, akikkel majd játszani fog, végül nekilát dobórákat venni. Mivelhogy dobolni (vagy bármi egyéb hangszeren játszani) pont nem tud, ütő sem volt még soha a kezében, ám e kínos tény egy percig sem szegi kedvét. S hogy rátegyen még egy lapáttal, úgy dönt, filmet forgat agyament tervéről. Szigorú határidő-dramaturgia megy: az óra a film első percétől ketyeg, rendszeresen tájékoztatnak minket, hány hónap, hét, illetve nap van még hátra a nagy fellépésig, a feszültség egyre nő, miközben Vanja hangszeres tudománya nem nagyon látszik (hallatszik) fejlődni. Ez már csak azért is gond, mert egy zenekar legfontosabb tagja a ritmust meghatározó dobos, így ha neki nem megy - legyenek bármekkora virtuózok is a többiek -, senkinek sem megy, és közös muzsikálás helyett a színpad elhagyásának legkevésbé kínosnak tűnő módjában élhetik csak ki kreativitásukat.

Normális esetben egy ilyen, a megvalósíthatatlannak tűnő cél kitűzésével, a vészesen múló idővel és az egymás számára idegen emberek csapattá verbuválódásával operáló sztori csak a legelvetemültebb hollywoodi szakmunkások fejéből pattanhat ki. Azonban ez az eset (pontosabban Vanja) egyáltalán nem normális, minek köszönhetően a gyerekkori álmát instant üzemmódban megvalósítani kívánó lány története nem csupán hihetővé, de kimondottan élvezhetővé és szerethetővé is válik. Csakúgy, mint a mesébe oltott igaz történet szereplői, élükön a tamtamot fáradhatatlanul cséplő hősnővel. Pedig alig is valamit tudunk meg a válogatás útján összeverődött, a legkülönfélébb háttérrel rendelkező bandatagokról, hisz mikor nagy ritkán megszólalnak, nem magukról, hanem kizárólag az előttük álló nagy feladatról beszélnek. Melynek megugrásához elengedhetetlen, hogy segítsék egymást, s főleg a sokáig reménytelen esetnek tűnő dobosukat - a kölcsönös támogatás pedig egyes-egyedül a közös zenélésben ölt testet, és változtatja igazi csapattá ezeket a maguknak való fiúkat és lányokat; a matematikust, a kiégett rockert, a hegedűművészt, a filozófust és a mindenen csak nevető énekesnőt. A szépen fényképezett, feszes tempójú és a fináléban nem kevés izgalomra okot adó film után erősen reménykedünk, hogy Kovacevic kisasszonynak szomorúbb volt annál a gyerekkora, hogy csupán a dobolásról ábrándozott volna, és hamarosan nekifeszül megvalósítani valamely másik régi álmát is.

Az Odeon bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.