Dokumentumfilm - Képpel a falnak - Rory Kennedy: A kerítés

  • Mezei Katalin
  • 2011. március 24.

Zene

Felteszem a kezem: nem vállalom az USA és Mexikó vagy kétezer mérföldes határszakaszának védelmét, azt sem tudom eldönteni, kell-e védeni, és ha igen, hogyan. Rory Kennedy dokumentumfilmjének tárgyáról - a 700 mérföld hosszan megépített falról - sem merek határozottan állást foglalni. Maradok a filmnél.
Annyit még mi (magyarok) is kapiskálunk, hogy miről van szó. Ahhoz képest, hogy milyen meszsze esik tőlünk, nagyon is sokat látunk-hallunk róla filmekben és tévésorozatokban, sőt arra is emlékezhetünk, hogy masszív választási kampánytéma volt. A számos és sokféle tudósítás meg kulturális reprezentáció (kevésbé fellengzősen szólva: a népszerű filmes ábrázolatok, Michael Moore-tól a Kemény zsarukig, a Melquiades Estrada három temetésétől az Állatrendőrségig és tovább, pró és kontra) alapján meglehetős biztonsággal jelenthetem ki, hogy a kérdés jóval szerteágazóbb, s maguk az amerikaiak is jóval megosztottabbak az ügyben, mint azt A kerítés készítője láttatja.

Rory Kennedy - nem névrokon, hanem a meggyilkolt szenátor, Robert F. (Bobby) Kennedy 11. gyereke - néhány gyenge és több erős érvet hoz fel a fal ellen, de csak szőrmentén ad teret az ellenérveknek és véleményeknek, s képviselőiket sem a legmeggyőzőbb fajtából választja. Erős érv például, hogy Amerikát bevándorlók építették fel és tették naggyá; viszont a berlini fallal jönni csak akkor lenne elfogadható, ha mondjuk Washingtont osztanák ketté egy kerítéssel. A Bush-kormányzat 2001 után, a terroristapara csúcsán és az ún. hazafias törvénynek mintegy a farvizén határozott a megaprojektről, amelynek az építés és a fenntartás költségein kívül is bőven vannak még abszurd vonásai; ezek bemutatása kifejezetten szórakoztató hatáselemekkel járul hozzá a film élvezeti értékéhez. A kamera hosszan követi a végeérhetetlen, impozáns falat, ami egyszer csak minden indok és előzetes figyelmeztetés nélkül véget ér, átadva helyét a klasszikus zöldhatárnak. Vagy látjuk, ahogy az áthatolhatatlannak tűnő, több mint kétszeres embermagasságú falat megostromolja és simán leküzdi egy mexikói csapat, egyetlen mászókötél segítségével. Aki nem elég fitt a kötélmászáshoz, az választhat a kerítés alatt átvezető alagutak közül.

Mi, ká-európai versenyzők szigorúan őrzött határok között nőttünk fel, és még csak barátkozunk a szabad mozgással, amelynek itt sem mindenki a feltétlen híve. Amerikában fordított a helyzet: csak újabban merült fel az eleddig lényegében szabadon átjárható szárazföldi határok védelmének igénye. Pontosabban csak az egyiké: a kanadait, amelyet egy híres filmben (49. szélességi fok) "a világ egyetlen őrizetlen határának" neveznek, azóta sem akarja senki lezárni, bár gyógyszer-, medve- és South Park-ügyekben akadnak villongások. Nem úgy a délit, amelyet megszámlálhatatlan gond okozójának tartanak, a munkanélküliségtől a bűnözés és a drogfogyasztás növekedésén át a szociális ellátórendszer vagy a társadalmi integráció csődjéig.

Rory Kennedy nem tekintette feladatának az összefüggések feltárását vagy akár az egyes jelenségek tüzetes vizsgálatát, mindössze egy állítást illusztrál képekkel: a fal nem megoldás a problémákra, a költségek nem állnak arányban a haszonnal. S bár a filmet ismertető blogokban az itthon megszokott hevességgel tépi egymást a két oldal, a józan hang meghallgatásra talált: 2010-ben leállították a fal további építését.

Az HBO filmje; vetítik: március 24-én, április 1-jén, 5-én, 10-én és 19-én

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."