Dokumentumfilm - Képpel a falnak - Rory Kennedy: A kerítés

  • Mezei Katalin
  • 2011. március 24.

Zene

Felteszem a kezem: nem vállalom az USA és Mexikó vagy kétezer mérföldes határszakaszának védelmét, azt sem tudom eldönteni, kell-e védeni, és ha igen, hogyan. Rory Kennedy dokumentumfilmjének tárgyáról - a 700 mérföld hosszan megépített falról - sem merek határozottan állást foglalni. Maradok a filmnél.
Annyit még mi (magyarok) is kapiskálunk, hogy miről van szó. Ahhoz képest, hogy milyen meszsze esik tőlünk, nagyon is sokat látunk-hallunk róla filmekben és tévésorozatokban, sőt arra is emlékezhetünk, hogy masszív választási kampánytéma volt. A számos és sokféle tudósítás meg kulturális reprezentáció (kevésbé fellengzősen szólva: a népszerű filmes ábrázolatok, Michael Moore-tól a Kemény zsarukig, a Melquiades Estrada három temetésétől az Állatrendőrségig és tovább, pró és kontra) alapján meglehetős biztonsággal jelenthetem ki, hogy a kérdés jóval szerteágazóbb, s maguk az amerikaiak is jóval megosztottabbak az ügyben, mint azt A kerítés készítője láttatja.

Rory Kennedy - nem névrokon, hanem a meggyilkolt szenátor, Robert F. (Bobby) Kennedy 11. gyereke - néhány gyenge és több erős érvet hoz fel a fal ellen, de csak szőrmentén ad teret az ellenérveknek és véleményeknek, s képviselőiket sem a legmeggyőzőbb fajtából választja. Erős érv például, hogy Amerikát bevándorlók építették fel és tették naggyá; viszont a berlini fallal jönni csak akkor lenne elfogadható, ha mondjuk Washingtont osztanák ketté egy kerítéssel. A Bush-kormányzat 2001 után, a terroristapara csúcsán és az ún. hazafias törvénynek mintegy a farvizén határozott a megaprojektről, amelynek az építés és a fenntartás költségein kívül is bőven vannak még abszurd vonásai; ezek bemutatása kifejezetten szórakoztató hatáselemekkel járul hozzá a film élvezeti értékéhez. A kamera hosszan követi a végeérhetetlen, impozáns falat, ami egyszer csak minden indok és előzetes figyelmeztetés nélkül véget ér, átadva helyét a klasszikus zöldhatárnak. Vagy látjuk, ahogy az áthatolhatatlannak tűnő, több mint kétszeres embermagasságú falat megostromolja és simán leküzdi egy mexikói csapat, egyetlen mászókötél segítségével. Aki nem elég fitt a kötélmászáshoz, az választhat a kerítés alatt átvezető alagutak közül.

Mi, ká-európai versenyzők szigorúan őrzött határok között nőttünk fel, és még csak barátkozunk a szabad mozgással, amelynek itt sem mindenki a feltétlen híve. Amerikában fordított a helyzet: csak újabban merült fel az eleddig lényegében szabadon átjárható szárazföldi határok védelmének igénye. Pontosabban csak az egyiké: a kanadait, amelyet egy híres filmben (49. szélességi fok) "a világ egyetlen őrizetlen határának" neveznek, azóta sem akarja senki lezárni, bár gyógyszer-, medve- és South Park-ügyekben akadnak villongások. Nem úgy a délit, amelyet megszámlálhatatlan gond okozójának tartanak, a munkanélküliségtől a bűnözés és a drogfogyasztás növekedésén át a szociális ellátórendszer vagy a társadalmi integráció csődjéig.

Rory Kennedy nem tekintette feladatának az összefüggések feltárását vagy akár az egyes jelenségek tüzetes vizsgálatát, mindössze egy állítást illusztrál képekkel: a fal nem megoldás a problémákra, a költségek nem állnak arányban a haszonnal. S bár a filmet ismertető blogokban az itthon megszokott hevességgel tépi egymást a két oldal, a józan hang meghallgatásra talált: 2010-ben leállították a fal további építését.

Az HBO filmje; vetítik: március 24-én, április 1-jén, 5-én, 10-én és 19-én

Figyelmébe ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

Kozmikus dramaturgia

E csoportos kiállítás nem csupán egy csillagászati vagy mitológiai témát feldolgozó tárlat, sokkal inkább intellektuális és érzéki kaland, amely a tudomány és a művészet határmezsgyéjére vezet.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.

Aki a hidegből jött

Bizonyára a titkosszolgálatok működése iránti nem szűnő érdeklődés is magyarázza, miért jelenik meg oly sok e tárgyba tartozó elemzés, átfogó történeti munka, esettanulmány, memoár, forrásközlés.

Szerbia kontra Szerbia: az ország, amely saját magával vív harcot

  • Végel László
Tavaly november elsején 11 óra 52 perckor leomlott a felújított újvidéki pályaudvar előtetője, 15 ember halálát okozva. Senki nem látta előre, hogy a szerencsétlenség immár közel tíz hónapja tartó zűrzavart és válságot idéz elő. A Vučić-rezsim azonban nem hátrál.