DVD - Az ágyból nincs menekvés - Gillian Armstrong: Houdini, a halál mágusa

  • - köves -
  • 2009. július 23.

Zene

A szerelem sötét verem - állította egy híres magyar, ez a film pedig (a költői képeknél is körmönfontabb módon) arról kíván szólni, hogy egy másik híres magyar, a gondosan lezárt sötét helyiségeket ugyancsak jól ismerő Harry Houdini (született Weiss Erik) miként esik bele egy ilyen csinos verembe. A furfangos forgatókönyvírók (kettő is van belőlük) úgy okoskodtak, hogy a kínai vizes kínzókamra meg a kényszerzubbonyos felfüggesztés smafu, ellenben a szerelmi szál és az anyakomplexus méltó motorja lehet az új Houdini-filmnek.

A szerelem sötét verem - állította egy híres magyar, ez a film pedig (a költői képeknél is körmönfontabb módon) arról kíván szólni, hogy egy másik híres magyar, a gondosan lezárt sötét helyiségeket ugyancsak jól ismerő Harry Houdini (született Weiss Erik) miként esik bele egy ilyen csinos verembe. A furfangos forgatókönyvírók (kettő is van belőlük) úgy okoskodtak, hogy a kínai vizes kínzókamra meg a kényszerzubbonyos felfüggesztés smafu, ellenben a szerelmi szál és az anyakomplexus méltó motorja lehet az új Houdini-filmnek. Az említett sötét vermet Catherine Zeta-Jones alakítja; kislányát egyedül nevelő megélhetési szemfényvesztő ő, aki nem tenyérből, hanem tolvajmódra eltulajdonított személyes tárgyakból jósol, erotikus csípőriszálások közepette. Az anya-lánya átverő egységnek az asztaltáncoltatókat híresen (és dokumentáltan) nem szívlelő Houdini (Guy Pearce) lakosztályába is sikerül bemanővereznie magát, mert a híres szabadulóművész (szép angol szóval: escapologist) edinburghi fellépése során versenyt hirdetett: azé a tízezres főnyeremény, aki megismétli hőn szeretett édesanyja (született Steiner Cecília) halálos ágyán ejtett utolsó szavait. Jönnek is szép számmal a túlvilági kapcsolatokkal kérkedő átverő emberek, de egy sem olyan formás, mint Zeta-Jones, a temetőszéli szegénylakból szalasztott szépség. A Houdini-féle attrakciókról a kellemkedés jegyében jórészt lemondó produkció a sejtelmes rémlátomások és lelki rugók felé veszi kiteljesedése irányát; a másik híres magyarral szólva amolyan ágyban-párnák közt filmet kapunk páros számú párás tekintettel. A balladai félhomály - míg valamelyest működött az olyan századfordulós szemfényvesztőknél, mint amilyennel A tökéletes trükk vagy A mágus is jött - a minden fikciót lepipáló Houdininél látványosan csődöt mond. Egyetlen jelenete sincs Gillian Armstrong filmjének, mely felvehetné a versenyt akár csak H. H. szavaival - Kenneth Silverman magyarul is megjelent Houdini-életrajzában sok ilyen van, vegyük csak a vizes kínzókamrára vonatkozókat: "Képzeljék el magukat, amint fejjel lefelé beszorulnak egy vízzel telitöltött tartályba, ahol kezük-lábuk mozgásképtelen, a válluk pedig szorosan beékelődik ebbe a csapdába."

Forgalmazza a Fórum Home Entertainment

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.