dvd - BÛNÖSNEK NYILVÁNÍTVA

Remélem, mindenki csak a szépre emlékszik Julia Ormond neve hallatán, nekem az jut eszembe, hogy milyen régen láttam. Nyikita Mihalkov nagyigényű, ám csekély sikerű műve, A szibériai borbély volt az utolsó alkalom, hogy - illő körülmények között - összefutottunk, az pedig 1998-ban volt.

Remélem, mindenki csak a szépre emlékszik Julia Ormond neve hallatán, nekem az jut eszembe, hogy milyen régen láttam. Nyikita Mihalkov nagyigényû, ám csekély sikerû mûve, A szibériai borbély volt az utolsó alkalom, hogy - illõ körülmények között - összefutottunk, az pedig 1998-ban volt. Aztán még benne volt az Inland Empire-ben és a Benjamin Button különös életében: két híres David (Lynch és Fincher) blöffjében, de már nem is emlékszem, kit/mit játszott bennük. Pedig, ha volt miért szeretni a Hó hatalmát, az a téli Koppenhága mellett nyilván Julia Ormond eszkimó kisasszonya.

A mûvésznõ most legújabb, 2010-es tévéfilmjével szerepel a mozimûvek között a DVD-kínálatban, egy igaz történettel, melyben az idõközben elhalt ügyvéd titkárnõjeként húsz éven át viszi az ártatlanul életfogytra ítélt színes bõrû fiatal-, késõbb már nem annyira fiatal ember ügyét - egészen a kiszámítható végkifejletig. És ebben a "késõbb kevésbé fiatalba" van a kutya beletemetkezve. Errõl kéne szólnia a filmnek, ezt - az idõ múlását - kéne eljátszania Ormondnak, és kevésbé neves, innen-onnan azért ismerõs társainak. Hogy hogyan változott meg körülöttük a világ, vele õk is, s milyen kölcsönhatással is voltak egymásra. És ez nem sikerül sajnos, senkinek - az idõ csak újabb és újabb, beadott és elutasított, beadott és elfogadott beadványokon lépeget elõre, pedig a konokság e dicséreténél mi is lenne alkalmasabb a porló idõ felmutatására. Így a Bûnösnek nyilvánítva nem csupán Julia Ormond esetleges kambekje szempontjából tárgytalan, de minden más céljában is.

Forgalmazza az InterCom

***