dvd - DÉLUTÁNI SZERELEM

  • - kg -
  • 2010. június 3.

Zene

Doktor: Hány éves? Wilder: 90, és nehezen megy a vizelés. Doktor: Akkor vizelt már eleget, érje be ennyivel.
Doktor: Hány éves? Wilder: 90, és nehezen megy a vizelés. Doktor: Akkor vizelt már eleget, érje be ennyivel. Nem egy finom társaságbeli poén, de mint az Cameron Crowe Billy Wilderrel készített beszélgetõkönyvébõl kiderül, Wilder köszönõbeszéd gyanánt ezt sütötte el életmûdíja átvételekor, majd még hozzátette; többé nem megy ilyen átadókra, idõs õ már ehhez, de minden díjat szívesen vesz, ha házhoz küldik. Wilder visszavonultságában is szórta a wilderes sziporkákat, de jutott belõlük az olyan kevésbé maradandó darabokra is, mint a Délutáni szerelem (1957), melyben csupa csacskaság történik. Audrey Hepburn ezúttal nem a sofõr lányaként, s nem Bogartba (lásd Sabrina), hanem egy magándetektív sarjaként Gary Cooperbe habarodik bele. Sorba jönnek a pudlis és a féltékenyférjes viccek: elég kínosan is vennék ki magukat, ha nem érzõdne, amúgy mellékesen, hogy Wilderék mennyire felnõtt mûfajnak tekintik e ki-be habarodási bohózatot. Olyannyira, hogy az ártatlan kislány, amilyen patyolatártatlan csak Audrey lehet, szexelni jár fel a Ritzbe a vén dzsigolóhoz. Amikor a cigányzenészek kivonulnak a lakosztályból (vonulásuk egyike a hálás poénoknak), a kamera is velük tart, mégsem kétséges, mi történik a tánc végeztével. Van egy másik Audrey is a filmben, Wilder felesége, Audrey Wilder, egy kicsi, s nem is túl hálás szerepben. Wilder asszonyt ura a Férfiszenvedély forgatásán ismerte meg, õ játszotta a ruhatáros lányt: "Csak egy kart láttam belõle, és Ray Milland kalapját. Menten beleszerettem abba a karba" - így Wilder Crowe-nak.

Forgalmazza a Fantasy Film

****

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.