A rendőrnél csak egy kellemetlenebb figura van, különösen főszerepben. A bérgyilkos. Mert az nem nyughat. Ha tartaná a pofáját, nem izegne-mozogna, mint a sajtkukac, csak úgy bérgyilkolna, bánná a fene. De a bérgyilkosnak mindig kell valami kunsztot tudnia, mindig van neki egy stiklije. Legtöbbjüknek sajnálatos módon ugyanaz, a hajlam a filozofálgatásra, lebírhatatlan önreflexiós kényszerekkel párban. Jön Nicolas, előbb Prágába, ami érthető, hisz a sör neve ugyanaz, mint Amerikában, aztán meg megy Bangkokba, a fene tudja, miért; dolgozni. Jöttében-mentében felmondja - felhős mélabúval a hanglejtésében - a bérgyilkosok kiskátéját, mintha valami szakmai vizsgára készülne. S mert a vizsgabiztos elég ilyen filmet látott, átengedi egy hármassal, jobb a békesség. De mi várja Bangkokban a kiégett szakembert? A gyakorlati vizsga, egyszersmind a nagy kihívás. Rendszerint rosszemberekhez hívják ki, jót - ugyancsak saját bevallása szerint - nem is (nagyon) vállalna. Nicholas az eminens tanulók pontosságával kezd neki minden tétel megoldásának a sötétbe borult Bangkokban, de aztán szintén menetrendszerűen kiesik a szerepéből, s mintha a tétel cáfolata lenne a feladata, beleviszi azokat a nagy bömbent érzelmeit, löttyös indulatait a melóba - pedig az érzelmeket a melóval már egy óvodás sem keveri össze Bangkokban és máshol. Csakhogy e - kétségkívül deviáns - magaviselet valamire mégis jó, arra jelesül, hogy alkalmat adjon a nagy színésznek arra, hogy fésűjére tekert selyempapírján eljátsszon egy fejlődésregényt. Minek, mikor neki határozottan egy fejlövésregényt kellett volna? Így aztán nem is csoda, hogy nem sikerül egyik sem.
Mármost, ha mindez Nicolas Cage művészi tényfeltáró önvallomása, részünkről a szerencse. Minden egyéb esetben szívás.
De nem kell a szívünkre venni, Magyarország thaiföldi nagykövete szerint a tragikus esemény miatt egy magyar turista sem szakította meg a vakációját.
Forgalmazza a Fórum Hungary
