E la nave va... - Hamvai Kornél: Castel Felice (színház)

  • Csáki Judit
  • 2006. január 5.

Zene

"Vegyél néhány embert, találj ki egy helyet, ahol egymáshoz sodródhatnak - aztán beszéltesd őket, a többi megy magától." Ez viszonylag stabil és működőképes drámaírói recept, benne is van az amerikai kurzusok könyveinek első fejezetében; de ennél erősebb érv, hogy benne van a drámairodalom túlnyomónak mondható részében, jóban-rosszban.

"Vegyél néhány embert, találj ki egy helyet, ahol egymáshoz sodródhatnak - aztán beszéltesd őket, a többi megy magától." Ez viszonylag stabil és működőképes drámaírói recept, benne is van az amerikai kurzusok könyveinek első fejezetében; de ennél erősebb érv, hogy benne van a drámairodalom túlnyomónak mondható részében, jóban-rosszban.

Hamvai Kornél ráadásul színházi típusú drámaíró, azaz jól ismeri a papírtól (képernyőtől) a deszkákig vezető utat, tud életes-sorsos figurákat teremteni, jó dialógust ír, jó a ritmusérzéke - szóval érzi a színházat. Van neki szakértelme, skillje - és tehetsége is.

A Castel Felice című darabjában nyolc embert vett, egy hajón terelte össze őket, ráadásul azonos helyzetben: a hazájukat hagyják el mind, végérvényesen. Ezt aztán kipányvázta a történelemhez: 1958-ban, két évvel a forradalom után vagyunk, a kicsit spétesek mentek ekkor, jobb élet reményében vagy egzisztenciális kényszerből. Akinek valamiért menekülnie kellett, az menekült korábban.

Van mit eljátszani. Nyolcuk közül egy idős házaspár van, a többiek mind egyedül vágnak neki Ausztráliának. Hozzák a sorsukat - bár otthon hagynák szívesen - és a reményeiket. Jól vannak összeválogatva. Az idős házaspár a legjobb - igaz, amikor a tabló krimibe fordul, az őket érinti a legkevésbé, és ez jót tesz nekik. Csomós Mari és Bálint András nagyfokú lélektani hitelességgel, gazdagon ábrázolja összetartozás és részvétlenség szimbiózisát, azt is, miért menne az asszony és maradna a férfi; tétje persze ennek a dilemmának már nincsen, borongós árnyalata van: az Öregember alighanem bele fog halni. Övék a legjobb alakítás.

Horgas Péter díszlete hajót utánoz - ezzel szigorú szerzői utasítást követ. Lehetséges, hogy Hamvai - és nyomában Valló Péter rendező, az ő nyomában meg a színészcsapat - ezzel indul el befelé abba a rengetegbe, ahonnan nem tud kikeveredni. Az ízig-vérig

realista történet

- amely a darab második részében (egy ígéretes, de sokszor megtorpanó első rész után) bontakozik ki, és nagyjából arról szól, hogy az egyik rokonszenves alak, a Férfi, aki őszinte szerelembe látszik bonyolódni a szintén rokonszenves Nővel, valóban gyilkos volt-e 1945 után, valóban részt vett-e egy harmadik szereplő, az Ausztráliába újraházasodni induló Hölgy férjének brutális politikai megölésében - ebben a díszletben földhözragadttá válik, elnyomja az egyes figurák belső drámáját, s még homályba is fúl. A szerző alighanem úgy gondolta: a hajón utazó társaság együtt és egyenként nem elégséges színházi anyag, ezért megfejelte egy sztorival. Ennek konkrét tétjét és kimenetelének fontosságát erősen csökkenti az alaphelyzet; és fordítva: ez a kinyomozhatatlan történet elnyomja az alaphelyzet finoman izgalmas drámaiságát.

Magyar (a színpadon Szemüveges névre hallgat) és Vándor egy-egy markáns karakter: Szombathy Gyula indulatos, érzelmes, fortyogó és elesett alakot játszik - nem is éri el úti célját: belekallódik a tengerbe. Vándor elsősorban is titokzatos; Márton András visszafogott és homályos játékkal kelti életre világméretű hontalanságát, művelt rezonőrségét, szenvtelen jelenlétét - a veszedelmes, az ördögi hiányzik belőle. A Szépség - aki hírnévről álmodik, holott valószínűleg csak eladták külföldre - ostoba és érzéketlen; Marjai Virág klisékből dolgozik. Az egyik legrétegzettebb figura a Hölgy lehetne - hiszen Kováts Adél nagy empátiával hozza a sorsát és halovány reményeit -, de a krimi szál egyik mozgatójaként (az ő férjét gyilkolták meg) szükségképpen elsápad a levelezés útján összehozott új élet izgalma, csak a félelem marad.

A Férfi és a Nő szerelme két magányos, sok kudarcból még egyszer felállni próbáló ember tán utolsó kísérlete. A Férfira vetülő gyanú, a Nőben egyre hízó bizalmatlanság persze újabb kudarcot hoz, s az ekkor már "sültrealista" előadásban lélektani kacskaringókon billegő alakítások valóságos akadályfutások. Szervét Tibor parádésan megrajzolt menekülője

fokról fokra fedi föl

rettenetes múltját, reflektáltsága nem hagy kétséget afelől, hogy igazat mond. Mindazonáltal többen - köztük éppen a szerelmes Nő - mégsem hisznek neki (ezt Szávai Viktóriának nehezére is esik eljátszani; sokkal jobb, amikor a tétován reménykedő, ugyanakkor borongósan rezignált nőt játssza). Szervét mélyen kidolgozta saját figuráját - az ingatag erkölcsi elvekkel élő, a körülmények hatására akár árulásra is kapható pasast, aki mindazonáltal föltehetően nem gyilkolt, noha ez csekély mértékben enyhíti bűneit. E bűnöket azonban - épp a Castel Felice fedélzetén - maga mögött készül hagyni; egy új élet: ennek reménye ébreszti szerelemre a Nő iránt. Két dráma ez, és egyik sem futhatja ki a legjobb formáját.

Sorstöredékeket, baljós árnyékkal fedett reményeket visz Ausztráliába a Radnóti Színházban a Castel Felice. És a hajó megyÉ - az előadás alig mozdul.

Radnóti Színház, 2005. december 18.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.