„A kis színjáték, amelynek színészeiben úgy gyönyörködtem esténkint, mint a megvigasztalódásban elmúlt szomorúságokért és keserűségekért: a színjáték nem azzal a szándékkal készült öt esztendővel ezelőtt, hogy valamikor a színpadi teherpróbát is kibírja. Volt egy nagyon szép és finom folyóirat Pesten, Századok Legendái volt a címe és már a háború előtt jelent meg, amikor a mai szemnek csodálatos papirosokon, bámulatos illusztrációkkal, elandalító finomsággal nyomtatták a jó könyveket s folyóiratokat. Egy középkori számot szerkesztett Vértes úr, a szerkesztő, és ebben a palástos, aranyhímes s zordon levegőben jelent meg a kis színjáték, mint kiegészítője a középkori hangulatnak. Egy kis síp volt ő a messzi századok kottáiból való muzsikában; egy sujtás a kabáton; egy hang, amely a történelmi múlt hangjait utánozza. Talán ezért nem bukott meg a kis színjáték, mert nem annak született. Én magam csodálkozom rajta leginkább, hogy elszökött a fiókomból s felcsapott színésznek. Valamikor kitagadtam volna a szökevényt; ma ellenben meghatottan, szinte álmélkodva hallgatom a világgá ment gyermekem szavát. Hát ezt is tudod? Tudsz bús és öreg lenni? Tudsz a szívekkel játszani, te papírmaséból való kalandor? A bősz apa megbocsát elzüllött gyermeké-nek s büszkén a keblére öleli.”
1918 októberében Krúdy Gyula (csoportképünkön az ablakban) csodálkozott rá ekképpen egyfelvonásosa, Az arany meg az asszony színpadi sikerére, s alighanem még nagyobb lett volna a meglepetése, ha megéri, hogy színdarabjából 1943-ban tetszetős opera is válik. Kenessey Jenő műve most visszatér a repertoárra, méghozzá egy eredendően ugyancsak nem zenés színpadra szánt alkotás, a Tóték operaváltozatának ősbemutatójával párban. Az utóbbi alkotás zeneszerzője Tóth Péter, a két dalmű rendezője Káel Csaba lesz, a négy darabba vágandó Őrnagy szerepét pedig László Boldizsár készül megformálni (Bánffy terem, április 26., nyolc óra).
Ám előbb még a záruló BTF is ígér egy operát: Csajkovszkij utolsó zenés színpadi remekét, a Jolántát (Nemzeti Hangversenyterem, április 20., fél nyolc). A mesés darab Szentpétervár felől érkezik közibénk, hiszen a karmester a nagy Valerij Gergijev lesz, aki a Mariinszkij Színház Zenekarát fogja vezényelni, a vak királykisasszony szólama pedig a társulat regnáló primadonnáját, Irina Csurilovát illeti. Gergijev még további két fellépést teljesít Budapesten: mindkétszer a Mariinszkij balett-társulatának Hamupipőke-előadásait igazítja majd, ami igen áldozatos, sőt komoly alázatról tanúskodó vállalás egy sztárdirigens részéről (Erkel Színház, április 22., három óra, illetve nyolc óra).
Végezetül lóhalálában említsünk meg még két koncertet – és hallgassuk meg két alkalommal Dvořák h-moll csellóversenyét! A koncertrendezés szeszélye ugyanis úgy hozza, hogy jövő csütörtökön és pénteken egyaránt ez a túláradó szépségű versenymű kerül egy-egy program középpontjába. Így előbb a Concerto Budapest estjén Perényi Miklós szólójával (Nemzeti Hangversenyterem, április 25., fél nyolc), másnap azután a Pannon Filharmonikusok és az orosz Alekszandr Buzlov előadásában (Nemzeti Hangversenyterem, április 26., fél nyolc) hangzik majd fel ez a szláv csoda.
