Interjú

„Egy új élet reményéről”

Oksana Lyniv karmester

Zene

Rácáfolt a magukat hosszú ideje tartó előítéletekre, amikor női karmesterként karriert csinált. Jelenleg a bolognai Teatro Communale zeneigazgatója, de vezényelt már Bayreuthban is. Magyarországon a Concerto Budapest élén mutatkozott be.

Magyar Narancs: Zenészfamíliából származik, és a családi schubertiádákkal a tévében is felléptek.

Oksana Lyniv: Tevékeny gyermekkorom volt. Anyám zongorista és zenetanár volt, apám pedig karvezető, aki együttest szervezett belőlünk a testvéreimmel. Énekeltünk, hangszeren játszottunk, és nyáron is egymást követték a fellépéseink. Nem volt szokatlan, hogy a zene tölti ki a napjaimat. Először zongorán kezdtem tanulni, majd cimbalmon, hegedűn, és persze az ukránok népi fuvolaféléjén, sopilkán is játszottam. Négy évig tagja voltam egy kamarakórusnak Lvivben. De akkor találtam igazán magamra, amikor korrepetitor lettem az operaházban, és betekintést kaptam a társulat, a zenekar, meg persze a karmester munkájába. Tizenhat évesen vezényeltem először, és most is beleborzongok, annyira elvarázsolt a szimfonikus zenekar. Ezután jelentkeztem karmester szakra.

MN: Nem akarok hosszan elidőzni azon, hogy nőként úttörő dolgot vállalt, erről sokszor kérdezik. De ugye volt, aki hitt önben annak ellenére, hogy a karmesteri szakma a férfiak felségterületének számít?

OL: Nem, sajnos nem. Az új évezred nagy szegénységben találta az országot, a zenészszakmában sem voltak reménykeltő kilátások. Az apám őrült ötletnek tartotta, hogy nőként karmester legyek, úgy vélte, senki nem fog munkát adni nekem. Engem azonban tényleg elbűvölt a zenekar hangja! Hallgattam a lemezeket, és arra gondoltam, hogy egyszer én is ott lehetek ennek a gyönyörű kozmosznak a közepében, inspiráló erőként hangot teremthetek a kezemmel. Számomra nem volt ennél nagyobb csoda. A mai napig lenyűgöz a munkafolyamat, amit most, a próbák alkalmával is átélünk: látom a zenészek arcán, a szemükben, hogy felvillanyozza őket a munka. Sokan sokfélék vagyunk, de ilyenkor egyetlen egységgé, egyetlen történetté olvadunk össze.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.