SZIGET MELLÉKLET

Egyedül a trónon

PJ Harvey

  • - minek -
  • 2017. szeptember 3.

Zene

25 éve futott be első albumával, s azóta sem adja alább. Idén a Szigeten lép fel először Magyarországon.

Vannak előadók, akiknek a belépője olyan erős, hogy már-már kijelöli azt a csillagászati pályát, amit befutniuk rendeltetett. Polly Jean Harvey is így bukkant elő szinte a teljes ismeretlenségből 1992 tavaszán a bitang erős Dry című albummal. Ámbár aki kicsit figyelt, 1991 végén hallhatta-láthatta az elkészült anyagból kimásolt Dress Maria Mochnacz által rendezett minimalista bar­kács­klipjét a Music Tv 120 Minutes című kultikus műsorában. És a lényeg már ebből lejött: feszes megszólalás, hatalmas riffek, punkos energia, bluesból vett dallamok, s mindehhez az akkor 22 éves Polly Jean Harvey keserűen szellemes, kellően harsány és provokatív szövegei és jellegzetes vokálja. Némi módosulásokkal mindez visszaköszönt későbbi albumai, dalai hangzásában is.

A háttér sem érdektelen, ahonnan PJ Harvey érkezett. Anglia egzotikus délnyugati részén, Dorsetben, egy kis faluban nőtt fel, majdnem autodidakta módon tanult meg zenélni, bár a legendárium szerint ehhez azért hozzájárult az is, hogy a Stones-alapító „örökös hatodik tag” Ian Stewart billentyűs a család barátja volt.

A legerősebb zenei hatások az otthoni lemezgyűjteményből „érkeztek”. A szülők legszívesebben a klasszikus blues előadóit (John Lee Hooker, Howlin’ Wolf, Robert Johnson) és a rock nagy újítóit (Bob Dylan, Jimi Hendrix, Cap­tain Beefheart) hallgatták, e panteon mellett Harvey-ra a kora nyolcvanas évek new wave/szintipop sztárjai (Soft Cell, Duran Duran), majd a Pixies frissnek számító gitárhangzása hatott leginkább. E „nyersanyagokból” villámgyorsan kikeverte saját nyerő receptjét, és mire 1991-ben első zenekarát, az Automatic Dlaminit elhagyta, birtokában volt teljes előadói-szerzői arzenáljának. A zenekarból csatlakozott hozzá Rob Ellis dobos és Steve Vaughan basszusgitáros, s ebben a felállásban a bluesban pácolt garázspunkos nyersesség és Harvey-nak az érzelmek széles skáláján játszó énekhangja remekül ötvöződött, s a trió második lemezén, a ’93-as Rid Of Me-n ehhez Steve Albini producer is hozzátette a maga (kissé ellentmondásos megítélésű) hangvarázslatait. De a tisztes közönségsikert hozó To Bring You My Love-ot, rajta a Down By The Waterrel (amit azok is ismernek, akik más lemezeiről egy taktust sem) 1995-ben már a triója nélkül, egymagában, pontosabban John Parish, Mick Harvey és a producer Flood társaságában rakta össze.

PJ Harvey hosszú pályafutásában az a csodálatos, ahogy folyton megújulva meg tudta őrizni mondanivalója és zenei textúráinak frissességét, miközben konzekvensen tartotta magát ahhoz az „esszenciához”, amit kezdetben kevert ki. De a bő negyedszázados karrier esetében nem utolsó szempont az sem, hogy az életmű darabjai szépen „öregedtek”, legtöbb lemezét ma is nyugodtan elővehetjük. Az 1998-as finoman, de nem tolakodóan elektronikus beütésű Is This Desire? nemcsak a maga korában talált telibe, hanem most is, ahogy a 2000-es Stories From The Cities, Stories From The Sea üdítően friss, néha glambe hajló pop/rock-ja is olyan, mintha egy hete rögzítették volna. Ezen albumon hallható a This Mess We’re In című duettje Thom Yorke-kal (Radiohead), két évvel korábban viszont ő vendégszerepelt a Nick Cave and The Bad Seeds Murder Ballads lemezén két dalban is, a Henry Lee-ben illetve a Love Is Not The End című Dylan-feldolgozásban.

Harvey-nak a kétezres évek első évtizedében kiadott két albuma is rendben van a maga furcsaságával együtt, az Uh Huh Her (2004) nyersen melankolikus és bluesba fojtott keserűsége épp­oly átélhető, mint a White Chalk (2007) zongorás balladái, ami azért is érdekes, mert ezen a lemezen játszott először kedvenc új hangszerén, az autoharpon. A mostani évtized viszont egyértelműen egy komótosan, de határozottan kibontakozó második aranykor Harvey pályáján. A Let England Shake (2011) érzelemmel teli világháborús, szinte folkos balladái éppen olyan kerek egészet alkotnak, mint a tavalyi album, az „utcán” talált ötletekből kibontakozó The Hope Six Demolition Project, ami kollázsszerűsége ellenére is tökéletesen együtt rezonáló kerek egész.

PJ Harvey 25 év alatt nem forradalmasította úgy a popzenét, mint például David Bowie, ugyanakkor lemezről lemezre újította meg saját stílusát, küllemét a mindig aktuális színpadi kosztümökig, de ami a legfontosabb: talán mindenkinél kíméletlenebbül, meg nem alkudva formálta saját pályáját. (Dan Panaitescu Nagyszínpad, augusztus 11., 19.30)

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.