Augusztus 10-én, csütörtökön a Dan Panaitescu Nagyszínpad co-headlinere a skóciai illetőségű Biffy Clyro lesz (19.30-kor), négy évvel ezelőtt még főfellépő volt ugyanitt, és azóta egyszer a Pannónia Fesztiválon is játszott. A Johnston fivérek és Simon Neil alkotta triónak tavaly megjelent hetedik albuma, az Ellipsis inkább a Coldplay-féle kockázat nélküli rádióbarát jellegtelenségre emlékeztetett, mint a Biffy korábban megszokott torzítós, zúzósabb dolgaira, így csak remélni tudjuk, hogy inkább a régebbi, energikus programjukkal érkeznek. Másik kedvenc helyszínünk a Szigeten az OTP Bank Színpad by A38, itt a 2010-ben alakult The Vaccines lép fel 22.00-kor (úgyhogy kényelmesen át lehet érni a Biffy Clyro után). 2011-ben kiadott első lemezük (What Did You Expect From The Vaccines) óta már a negyedik albumukon dolgoznak, amelyről biztosan kapunk egy kis ízelítőt az olyan jól bevált indie-slágerek mellett, mint a Post Break-Up Sex, az If You Wanna vagy a Teenage Icon.
A pénteki kínálatból két olyan zenekart ajánlunk, amelyeknek egyaránt ez lesz a negyedik szigetes fellépése. A svédországi kisvárosból, Borlängéből származó Mando Diao (Nagyszínpad, 16.00) 2005-ben, 2007-ben és 2012-ben járt nálunk, bennük az az érdekes, hogy bizonyos honfitársaikkal (The Hives, Peter, Bjorn And John, The Cardigans) ellentétben soha nem lettek ismertek Angliában, német nyelvterületen viszont töretlen népszerűségnek örvendenek. De ez ne tántorítson el senkit, a nyolcadik lemezével (Good Times) jelentkező kvintett remek rockkoncerteket ad, amelyeken mindig elhangzik két legnagyobb slágerük, a Dance With Somebody, illetve a Gloria.
A nap legnagyobb dobása a
Kasabian lesz (Nagyszínpad, 21.30). Ők is negyedszer jönnek a Szigetre, de volt koncertjük a Petőfi Csarnokban is – még 2007-ben. A leicesteri együttes tavaly leginkább a helyi focicsapat bajnoki címének ünneplését érezte fontosnak, idén viszont a hatodik lemezét, a For Crying Out Loud címűt, aminek szerencsére semmi köze a futballhoz. Úgy tűnik, a langaléta gitáros-dalszerző-vokalista Sergio Pizzorno és Tom Meighan énekes vezette zenekar kiváló formában van, úgyhogy minden adott ahhoz, hogy fellépésük az idei Sziget egyik emlékezetes koncertje legyen.
A szombati programból az A38 Színpadról választottunk két zenekart, elsőként az írországi The Strypest (18.30). Két évvel ezelőtt láthattuk már őket a VOLT Fesztiválon, az 1995 és 1997 között született srácok zenéje olyan, mint egy időutazás a 60-as évek közepére: nem nagyon lő mellé az, aki a Yardbirds reinkarnációjaként tekint rájuk. Ross Farrelly frontember és társai még kamaszok voltak, amikor kiadták első lemezüket 2013-ban, júniusban már a harmadik albumukat (Spitting Image) dobták piacra, és ezt hallgatva mintha „megindult volna” az idő, hiszen úgy tűnik, kezdenek elmozdulni a hatvanas évektől.
A Manchester környékéről érkező Courteenerst (20.15) régebben úgy reklámozták, mint Bono és Morrissey új kedvencét, de lassan tíz éve lesz, hogy az énekes-gitáros-dalszerző, Liam Fray vezette zenekar kiadta első lemezét. Még nem jártak Magyarországon, úgyhogy végre élőben is meghallgathatjuk posztpunkos dalaikat. Biztatásnak legyen elég, hogy a tavalyi Mapping The Rendezvous című albumuk az egyik legjobb az eddigi öt közül, bár Morrissey biztosan mást mondana.
Vasárnap a Nagyszínpadon 17.45-től a White Lies játszik, hat éve még főfellépők voltak, bár ezen ők is meglepődtek. A londoni trió 2009-ben vált ismertté a remek To Lose My Life albummal, amivel csak az volt a baj, hogy lemaradt a pár évvel korábban menő Joy Division-majmolásról. Harry McVeigh és két társa azóta váltakozó színvonalú lemezeket készít, a tavalyi Friends nem volt nagy dobás, ettől függetlenül a White Lies csaphat egy jó kis borongós bulit a szikrázó napsütésben.
Másik kiemelt előadónk az A38 Színpadon 20.15-kor fellépő Allah-Las. A Los Angeles-i négyes tavaly nagyszerű koncertet adott az A38 hajón, úgyhogy izgatottan várjuk, mire lesznek képesek fesztiválközegben. Vérbeli kaliforniai gitárpopzenekarként természetesen ők is sokat merítettek a
Beach Boystól, de dalaikban olyan brit klasszikusok hatását sem tagadhatnák le, mint a Kinks vagy a Zombies.
Hétfőn az A38 Színpadon a Szigetre három év után visszatérő Jagwar Ma (18.30) játszik, akiket 2013-as Howlin’ című bemutatkozó albumuk után kapott fel a szaksajtó, és akik a tavalyi Every Now & Then című folytatással sem okoztak csalódást. Nem könnyű besorolni az ausztrál trió zenéjét: egy kis rock, egy kis acid house, egy kis baggy, némi triphop, nem kevés elektronika. Bizonyos dalokra táncolni is lehet, és a honfitárs Tame Impala hatását is kár lenne letagadni. 22.00-kor szintén az A38 Színpadon a kanadai Mac DeMarco játszik, ő sem először jár hazánkban – 2013-ban a Kuplungban, tavaly az Akváriumban lépett fel. Az ő zenéjét sem lehet beskatulyázni, megfér nála a folk, az indie, a Beck-féle barkácspop és az elektronika, valószínűleg a művész jár a legközelebb az igazsághoz azzal, hogy zenéjét jizz-jazz-nek nevezi, bármit jelentsen ez.
A zárónap kínálatából elsőként az Alison Mosshart és Jamie Hince alkotta The Killst ajánljuk (Nagyszínpad, 16.00), ők a Courteenershez hasonlóan nem jártak korábban Magyarországon. Ha nincs a White Stripes, akkor a 2000 óta működő brit duó lehetett volna az „egy pasi-egy csaj” felállás iskolapéldája. Lo-fi garázsrockos dalaik állítólag nagyot ütnek élőben, az biztos, hogy eddig még nem hallottunk rossz lemezt tőlük. A záróra idején, 23.45-kor kezd az Interpol az A38 Színpadon. A mindig makulátlan öltözékű zenészek három nagyszerű albumot követően torpantak meg, miután 2010-ben elhagyta őket basszusgitárosuk, Carlos Dengler. Azóta egy lemezük jelent meg, a címében is harmatgyenge El Pintor, de ennek most nincs jelentősége: Paul Banks és társai ugyanis 15 évvel ezelőtti bemutatkozó lemezükre, a nagyszerű Turn On The Bright Lightsra emlékeznek, azzal meg nem lehet nagyon mellényúlni.
