Egyhetes, szép hulla - "7", Gergye Krisztián koreográfusi portréja (táncszínház)

  • - sisso -
  • 2005. november 10.

Zene

Egy hetet diktált a húskoreográfus, a színpadi szárnyas oltár tulajdonképpeni fő figurája...

Egy hetet diktált a húskoreográfus, a színpadi szárnyas oltár tulajdonképpeni fő figurája, a levetkőztetett összművészek meg hét lapra írták a napi mozgásevangéliumot, illetve szappanoperát; álmatag mozdulatokkal, aztán, amikor ezt befejezték, egyre gyorsuló táncba kezdtek, széttépve és maguk mögött hagyva az addigiakat.

Táncosok és nem táncosok (Impersonators not just dance company) jelentek meg a színen, műanyag és hús-vér figurák, barokk és újelektronikus öltözetben, megannyi mozgásos gyönyörűségek, a Sors Könyvéből ismerős alaptípusok, akikkel egyébként az iskolában ijesztgetik a gyerekeket. Kortárs tánc, ősi, jávai módszer, színház-, képző- meg iparművészet jött össze a történetben, belezúzták Tasnádi Józsefnek az előadásokra reflektáló videóit, Béres Móni jelmezeit a Világvége Divatirodából, belekerültek Hapák Péter fotórezonanciái, hét Gergye-szóló rövid premierje, Schnittke, Stravinsky, Gubajdulina, Sosztakovics, Cage, elektronikus dobok, egy élő és indiszponált operaénekes (Ágens), és nem utolsósorban egy angyali gyermek feketében. Első látásra emészthetetlen, de egyál-talán nem zavaró összművészeti montázsfolyamként ömlött az egész a megszeppent és hétköznapi paranoid közönségre. Délután mindig látható volt egy az előző napból frappánsan összeállított audiovizuális installáció az előtérben, kiállítás a ruhatártól jobbra, főműsoridőben a színházteremben pedig az aktuális genezisrevüt adták férfiakra, nőkre és egyéb kreatúrákra. Nem vadonatúj darabok születtek, csupán az eddigiek élveboncolása és új kontextusba helyezése zajlott, egy kisebb bűnbeesés-történet volt látható, amely mindenkit felelőssé tett az almáért, avagy senkit, mert az annyira rossz volt, hogy aki megkóstolta, azonnal kiköpte.

A 2005-ös évben a MU Színház új összművészeti programsoro-zatot indított, amely egy-egy meghívott alkotó munkásságának öszszegzését kívánja felmutatni. Így esett, hogy az első vendég munkája kicsit erős felütés volt; temette a saját, a hazai viszonyok között amúgy is csak pár előadás erejéig létrejött darabjait, miközben becsalogatta a nézőt a kortárs tánc műhelymisztériumába. Az előadások után a büfében meg legendák születtek. Miközben záróráig egy-egy nap termése négyszer is lepergett a kivetítőn, s pár pohár ital a torkokon, az a pletyka járta, hogy csoda történt, tisztára, mint a brazil szegénynegyedekben. Például a protagonista fogta magát, mert már elege volt a korlátokból, és a fejét száznyolcvan fokkal elcsavarta. Na, így születik a groteszkből szent, de hogy mi történt ott igazából, azt az sem tudja, aki jelen volt. A lényeg, hogy létrejött valami együttgondolkodás a kis közönség táborában, a másik oldalon meg a tükör, ha elég közel hajoltunk.

MU Színház, október 31.-november 6.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.