Egyhetes, szép hulla - "7", Gergye Krisztián koreográfusi portréja (táncszínház)

  • - sisso -
  • 2005. november 10.

Zene

Egy hetet diktált a húskoreográfus, a színpadi szárnyas oltár tulajdonképpeni fő figurája...

Egy hetet diktált a húskoreográfus, a színpadi szárnyas oltár tulajdonképpeni fő figurája, a levetkőztetett összművészek meg hét lapra írták a napi mozgásevangéliumot, illetve szappanoperát; álmatag mozdulatokkal, aztán, amikor ezt befejezték, egyre gyorsuló táncba kezdtek, széttépve és maguk mögött hagyva az addigiakat.

Táncosok és nem táncosok (Impersonators not just dance company) jelentek meg a színen, műanyag és hús-vér figurák, barokk és újelektronikus öltözetben, megannyi mozgásos gyönyörűségek, a Sors Könyvéből ismerős alaptípusok, akikkel egyébként az iskolában ijesztgetik a gyerekeket. Kortárs tánc, ősi, jávai módszer, színház-, képző- meg iparművészet jött össze a történetben, belezúzták Tasnádi Józsefnek az előadásokra reflektáló videóit, Béres Móni jelmezeit a Világvége Divatirodából, belekerültek Hapák Péter fotórezonanciái, hét Gergye-szóló rövid premierje, Schnittke, Stravinsky, Gubajdulina, Sosztakovics, Cage, elektronikus dobok, egy élő és indiszponált operaénekes (Ágens), és nem utolsósorban egy angyali gyermek feketében. Első látásra emészthetetlen, de egyál-talán nem zavaró összművészeti montázsfolyamként ömlött az egész a megszeppent és hétköznapi paranoid közönségre. Délután mindig látható volt egy az előző napból frappánsan összeállított audiovizuális installáció az előtérben, kiállítás a ruhatártól jobbra, főműsoridőben a színházteremben pedig az aktuális genezisrevüt adták férfiakra, nőkre és egyéb kreatúrákra. Nem vadonatúj darabok születtek, csupán az eddigiek élveboncolása és új kontextusba helyezése zajlott, egy kisebb bűnbeesés-történet volt látható, amely mindenkit felelőssé tett az almáért, avagy senkit, mert az annyira rossz volt, hogy aki megkóstolta, azonnal kiköpte.

A 2005-ös évben a MU Színház új összművészeti programsoro-zatot indított, amely egy-egy meghívott alkotó munkásságának öszszegzését kívánja felmutatni. Így esett, hogy az első vendég munkája kicsit erős felütés volt; temette a saját, a hazai viszonyok között amúgy is csak pár előadás erejéig létrejött darabjait, miközben becsalogatta a nézőt a kortárs tánc műhelymisztériumába. Az előadások után a büfében meg legendák születtek. Miközben záróráig egy-egy nap termése négyszer is lepergett a kivetítőn, s pár pohár ital a torkokon, az a pletyka járta, hogy csoda történt, tisztára, mint a brazil szegénynegyedekben. Például a protagonista fogta magát, mert már elege volt a korlátokból, és a fejét száznyolcvan fokkal elcsavarta. Na, így születik a groteszkből szent, de hogy mi történt ott igazából, azt az sem tudja, aki jelen volt. A lényeg, hogy létrejött valami együttgondolkodás a kis közönség táborában, a másik oldalon meg a tükör, ha elég közel hajoltunk.

MU Színház, október 31.-november 6.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.