magyarnarancs.hu: Nem viszitek túlzásba az online jelenlétet. Szájról szájra terjed a híretek?
Cseh András: Megvan a véleményem a világ internetfüggőségéről. Az embernek sok képessége leárnyékolódik attól, ha rákattan az internetre. Nem véletlenül nincs például Facebook-oldalunk sem. Különben is, már mindenki arról suttog, hogy az internet idejétmúlt és a telepátiáé a jövő.
magyarnarancs.hu: Hogyan talált egymásra Wahorn András és a Búcsúkoncert?
Wahorn András: Nyáron ismerkedtem meg Cseh Andrissal, akivel együtt festettem, és megkért, hogy lépjek fel velük mint szaxofonos, azóta pedig időnként együtt koncertezünk.
magyarnarancs.hu: És milyen a közös munka?
|
Molnár Botond: Az elején féltünk kicsit tőle, mert híres meg minden, de nagyon jó vele együtt zenélni, mert közülünk sokan nem elég képzettek zeneileg, és jót tesz a zenekarnak, hogy velünk van valaki, aki sokszor profi zenészekkel együtt lép fel.
WA: Nekem nagyon ritkán tetszik meg egy zenekar, mert már öreg vagyok és megrögzött, de a Búcsúkoncertben mindazt meg lehet találni, amit nem lehetett tapasztalni az elmúlt 15-20 évben. Ez pedig a valódi elementaritás és szuggesztivitás. Megtiszteltetésnek veszem, hogy bevettek maguk közé.
magyarnarancs.hu: Tanultatok valamit Wahorntól?
Novák Erik: Szívesen megtanulnám annak a kolbászos rizsnek a receptjét, amit a múltkor csinált.
WA: Én nem akarok beleszólni abba, amit csinálnak, mert ők tudják azt, ami most van. Az én tapasztalatom, az szart sem ér. A tapasztalat nem segít a művészeknek, szóval én örülök annak, hogy bevettek, és azt fújhatok, amit akarok, de ők mondják meg, hogy mikor. Jó valamiben részt venni, ami végre nem a kibaszott történelemről szól.
magyarnarancs.hu: Hogy áll az első lemezfelvétel?
NE: Jól, rekordidő alatt nagyon sok számot felvettünk, amíg át nem jött a szomszéd.
WA: Azóta a rendőr megmondta nekem, hogy bevisz, mert nyolc évig velem nem volt probléma, de van egy szám, A szeretlek, mint állat, amit hajnali kettőkor vettünk fel, és az nagyon megviselte a szomszédokat.
magyarnarancs.hu: Többen mondják, hogy olyanok vagytok, mint annak idején a Bizottság.
Murai Gergő (Joki): Jó dolog, hogy a Bizottsághoz hasonlítanak, bár én nem hallgattam sose. Pedig sokan mondják, hogy milyen jól hozzuk ezt a 80-as éveket, de ez nem tudatos.
Schéner Misi: Nekem ez a 80-as évek dolog belemagyarázásnak tűnik, hogy aki nem profi zenész, az biztos valami mély és szabad szellemű művészi dolgot akar átadni.
Schéner Ildi: Én nem gondolom, hogy ez belemagyarázás. Most jött egy olyan hangulat, mint amilyen annak idején volt.
WA: Szerintem a Búcsúkoncert egészen más mint a Bizottság – más kor is van. Annyiban hasonlít, hogy a zenekar valami megmagyarázhatatlant sugároz a zenén túl. A Búcsúkoncert egy szeánsz, aminek az a lényege, hogy aki hallgatja, az elszáll, és ez a legfontosabb dolog
NE: Komoly tudatmódosító hatása van a zenénknek az biztos, mert nekem a koncerteken fogalmam nincs, hogy mi történik és nem azért, mert éppen nem vagyok józan.
WA: Lehet azt mondani, hogy leszarom a közönséget, mert egy ponton túl már mi sem zenészek vagyunk, hanem egy csatorna, amin keresztül átfolyik az univerzum. Azok kedvéért, akik nem zenészek, inkább csak azt mondom, hogy ez olyan, mint a szex: amikor igazán jó, elveszted önmagad.
CSA: Egyébként minket sokan meggyanúsítanak azzal, hogy fellépések előtt beállunk valamitől, pedig ez nincs így, csak egymást gerjesztjük zenélés közben olyan állapotba, ami kívülről úgy tűnhet, mintha…
WA: Megmondom őszintén, én egy másfél órás koncerten csak negyed órát szaxofonozok, de jobban kimerülök, mint amikor egy órát folyamatosan játszom a saját zenekarommal, mert úgy felnyom engem ez a zene, hogy totál kivagyok.
MG: Meg kurva nehéz fújni azt a szart, nem?
WA: Nem, itt arról van szó, hogy élet-halál van a színpadon, mindenki annyira belead mindent, hogy az már veszélyes. Elég ránézni az Andrisra, aki mindenbe fejjel beleugrik.
Cseh Bori: Nekem egyszer behúzott egyet mikrofonnal az Andris. Vérzett is.
magyarnarancs.hu: A technikusok mennyire nézik ezt a szabad vadulást jó szemmel? Egyszer előkerült egy kiló liszt is a Kokainbáró című szám alatt.
NE: Nem is lisztet szórtunk szét, csak lisztes zacskóban volt.
magyarnarancs.hu: Azért a lisztet nem simán szétszórtátok, hanem bekentétek vele az izzadt testeteket, és mintha ettetek is volna belőle.
SM: Az után a koncert után egyébként nagyon kikaptunk. Én hangosítóként is dolgozom, ezért szakmai ártalom, hogy minden fellépést követően oda szoktam menni a technikusokhoz megkérdezni, hogy tetszett a koncertünk, és sokszor megkapjuk azt, hogy jó volt, csak nem kéne szétbaszni a mikrofonokat meg a berendezést.
magyarnarancs.hu: Ma szerintetek vannak kultzenekarok Magyarországon?
CSA: Mi az a kultzenekar?
SM: Én azt csak a filmben tudom.
NE: Na, ültessétek át zenébe.
magyarnarancs.hu: Most komolyan.
NE: Kultzenekarok utoljára akkor alakultak ki, amikor – teher alatt nő a pálma alapon – összeálltak csapatok, és ellene mentek valaminek. Akkor ennek a mondanivalónak jó formája volt egy-egy ilyen zenekar, amit aztán egy szűk réteg kultizált. Ma pedig azért jönnek létre zenekarok, hogy minél szélesebb közönség megismerje őket. Egy kultzenekart nem megcsinálnak, hanem lesz valamitől, amiből létrejön valami, ami elkezd rezonálni, és tovább él, akár mint maga a zenekar. A régi kultzenekarok már nincsenek, a mostaniak meg még nem azok.
magyarnarancs.hu: Cseh Tamás emléke hatással van a zenekar életére? Van valami, amit tőle tanultatok?
SM: Én azt, hogy amikor az ember pontosan a mikrofonba fütyül bele, az nem hangzik jól, de ha a mikrofon mellé fütyül, akkor oké.
CSA: Emberileg a papám nagy hatással volt rám, de amit a zenekarral csinálunk, teljesen más.
magyarnarancs.hu: Wahorn András, aki időközben már hazament, azt mondta egy interjújában, hogy őt nagyon emlékezteti a mostani légkör a rendszerváltás előtti időkre, és hogy a művészetnek falak kellenek. Ti mit gondoltok erről?
MB: Szerintem nem a politika generálja ma a falakat, hanem az emberek gondolkodása. Sokkal mélyebb okai vannak annak, hogy miért rossz az, ami ma itthon megy.
magyarnarancs.hu: „Nem megyek, tudod, Nyugatra, itt lelek nyugodt tudatra” – éneklitek a Nyugat című számotokban. Ma sokan mondják, hogy nincs más út, mint elmenni. Nektek miért jó itthon?
CSA: Nekem apukám nagy példaképem ebben, mert ő, amikor kiment a hatvanas években Párizsba, megtehette volna, hogy egy fantasztikus közegben marad, de aztán rájött, hogy itthon van baj, és neki Magyarországon van dolga. Ekkor kezdett el énekelni.
NE: Budapest a mi játszóterünk.
MB: Szerintem még messze nem olyanok a körülmények, ami miatt én azt érezném, hogy el kell mennem.
SI: Jó itthon Búcsúkoncertezni. Ez itt szól.