Ellenforradalom - Erdőss Pál: Budakeszi srácok (film)

  • - dercsényi -
  • 2006. november 9.

Zene

Volt a 80-as években egy '56-os felfutás, egymást érték a forradalomra hol óvatosabban, hol bátrabban emlékező filmek. Mindegyik személyes történetek, egyéni sorsok által beszélt a kollektív tapasztalatról.

Volt a 80-as években egy '56-os felfutás, egymást érték a forradalomra hol óvatosabban, hol bátrabban emlékező filmek. Mindegyik személyes történetek, egyéni sorsok által beszélt a kollektív tapasztalatról. Úgy tűnik, Erdőss Pál e vonulathoz csatlakozott most. Az anya (Nagy-Kálózy Eszter) magához veszi fiát, Istvánt, aki évekig távol élt tőle. Végre akadt rendes állás és lakás is: a Korányi Szanatórium hajdani templomának (most gyógyszerraktár) sekrestyéjében húzhatják meg magukat. István Budakeszire jár iskolába, barátkozik a helybéliekkel, éli világát.

Erdőss gyerekszemen át láttatná a diktatúra és a forradalom világát. Az így elmesélt történetek alapja a gyermeki világlátás és a fennálló világ közti disszonancia. Ehhez azonban elengedhetetlen lenne a megkapó gyermeki jelenlét és a hiteles stílus, ami itt alapszinten hiányzik. Az ígéretes alaphelyzetből semmi sem kerekedik, holott jobbnál jobb honi színészeink állnak a rendező rendelkezésére. Egyetlen karaktert sem bont ki Erdőss, egyetlen személyes dráma sincs rendesen kidolgozva. Az anya telefonközpontos, a kórház tele deklasszált orvosokkal és ügynökökkel - ennyi is bőven megmozgatná egy átlagos dramaturg, forgatókönyvíró, rendező fantáziáját. Ám minden csak pillanatokra villan fel, esik szét az anyag, mállik, forgácsolódik. Mindeközben világításról, ritmusról, komponálásról mintha szándékosan lemondanának az alkotók, atmoszféra nulla, pár statiszta fájdalmasan mesterkélt járkálása kéne, hogy felidézze a kórházi légkört (beteget egyet sem ismerünk meg!), Budakeszit pedig néhány sváb akcentusú mondat reprezentálja. A gyerekek beszélgetései a távirati iroda jelentéseinek stílusát idézik.

Az egész film problémáját példázza kicsiben Istvánék orosztanára. A kiábrándult, lecsúszófélben lévő valahai polgár lassan alkoholistává váló alakja Koltai Róbertre lett bízva, aki dráma híján Ámbár tanár úrra veszi a figurát, és rekeszti meg egy zavaros, hol bohókás, hol elesett stádiumban.

Az ötvenes évek felfestése után jön a forradalom a maga elcsépeltségig szimbolikus aktusaival (lám, a kontextus ereje: itt, most elcsépelt az, amit annyira jó látni archív felvételeken). Budakeszin a szóbeszéden és csapatmozgásokon kívül semmi nem történik (statiszták megint fel-le), a helyi forradalom képeinél végképp összeomlik a csinálmány.

Egy belügyi tiszt (Dörner György) története világítja meg a film másik olvasatát, egy sokkal riasztóbb, szomorúbb attitűdöt. Ekkorra válik világossá, hogy Erdőss miért nem bont ki egy karaktert sem: mert egy cseppet sem érdeklik a figurái. A szereplők egyre inkább ideológiai szalmabábukká lesznek, egyre sematizálódnak. Lassan kibontakozik egy új műfaj, a 21. századi történelemtermelési film. Ez nem egyszerűen méltatlan a forradalomhoz, nem puszta kudarc, hanem visszatérés egy oly kor esztétikájához - mindegy, milyen ideológiai előjellel -, amelyre a magyar nép már legalább egyszer nemet kiáltott.

A Hungarotop bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.