Magyar Narancs: Miért jutott az eszébe, hogy ötven évvel a premier után elkészítse a Jézus Krisztus Szupersztár zongorára írt változatát?
Stefano Bollani: Mert csodálatosnak tartom Andrew Lloyd Webber zenéjét. Gyerekkorom óta ámulattal hallgattam. Mint általában minden, úgy a Jézus Krisztus Szupersztárra írt variációim is azért születtek, mert javíthatatlan játékos vagyok. Szabadsággal és tisztelettel közelítettem a műhöz, de új színekkel tarkítva eléggé szabadon kezeltem. Azért hangszereltem át kizárólag zongorára, mert így az a szerelem, ami Webber rockoperája és köztem szövődött, bensőséges és intim maradt. A dalokra, az eredeti motívumokra improvizálok, sokféle zenei hagyományt, műfajt ötvözök benne, a többi legyen meglepetés.
MN: Ön Olaszországban nem csak zenészként népszerű. Show-műsorokat vezet az olasz állami televízióban, a RAI-n, feleségével, Valentina Cenni színésznővel. Mit jelent önnek a televíziózás?
SB: Annyit, hogy így több időt töltök Valentinával, mintha nem készítenénk közösen műsort. A zene, a humor, a viccelődés mindkettőnk számára alapfogalmak. Nekem a televíziózás elsősorban szórakoztató kihívás, mert azt tudni kell, hogy elsődlegesen showmannek tartom magam, és csak utána zongoristának.
MN: Akkor hogyan lett mégis zongorista?
SB: Hatévesen a szüleim elé álltam és azt mondtam nekik, hogy énekes akarok lenni. Ők kerítettek nekem egy zongorát, mert úgy voltak vele, hogy akkor kell egy hangszer is, amely kíséri az énekemet. Aztán persze a zongorával is egy életre szóló barátság szövődött. Sírig tartó kapcsolat a miénk.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
