„Ez az emberélet legfényesebb szaka; akkor is, ha az ihlet nem szárnyal olyan magasan, mint korábban, ám több erőt és képességet érzek magamban. Mintha megvalósíthatnék bármit, és művészi készletem végre-valahára rendelkezésemre áll és engem szolgál” – írta egy barátjának a negyvenéves Gustav Mahler 1901-ben. Ekkor fogott hozzá az V. szimfónia komponálásához, amely a tetralógiának tekintett első négy után új fejezetet nyitott. Nem véletlen, hogy a trombitán megszólaló kezdőhangok a beethoveni sorsmotívum inverzét adják. Nem tadada-dóóó, hanem: tadada-dííí. A Pannon Filharmonikusok és Andrij Jurkevics karmester budapesti koncertjén az V. szimfónia is felcsendül – benne a híres Adagietto –, Eri Nakamura japán szopránénekesnő pedig Richard Strauss dalait énekli (Müpa, május 5., fél nyolc). S nem kell sokat várni, hogy egy ugyancsak mázsás súlyú zenemű döngesse a Nemzeti Hangversenytermet: május 7-én kétszer is Verdi Requiemjét zengi az Országos Egyesített Kórus és a Dohnányi Zenekar (Müpa, fél tizenkettő és este fél nyolc). Aznap kamaraestre vár Ránki Fülöp, Stark János Mátyás és Devich Gergely triója. Semmi fakszni, csak jó zenék várhatóan ragyogó előadásban: Mozart és Csajkovszkij (BMC, május 7., hét óra).
A Budapesti Filharmóniai Társaság fúvósai könnyed műsort adnak, az est vendége pedig Törőcsik Franciska lesz az Óbudai Társaskörben (május 8., hét óra). De ki ne hagyják Riccardo Chailly idei látogatását: a veterán dirigens a milánói Scala zenekarát vezényli, s egy 1998-as születésű japán zongoristatehetséget vesz szárnyai alá. Fudzsita Mao Rachmaninov észbontó, III. zongoraversenyével debütál (Müpa, május 8., fél nyolc).
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
