2013 telén a fiatal magyar zongoraművész-generáció kiválósága, az invenciózus programokat összeállító Fülei Balázs a Hold által inspirált műveket szólaltatott meg a Bartók-emlékházban. Sikeres koncert volt, amelyen szuggesztív és kidolgozott előadásban szólalt meg Beethoven Mondschein-szonátája, igényes betanulásban hallhattuk egy fiatal magyar zeneszerző, Virágh András Gábor Les visages de la Lune (A Hold arcai) című sorozatát, színgazdagon és hangulatosan követték egymást Debussy Suite bergamasque-jának tételei (köztük a Clair de Lune), de a legnagyobb élvezettel Brahms fiatalkori f-moll szonátáját hallgattam, örülvén a mű technikai nehézségeit fölényesen uraló, ám a hiteles megszólaltatáshoz szükséges hevületet sem nélkülöző tolmácsolásnak. Két évvel később a művész Enchanted by the Moon (A Hold igézetében) címmel stúdiófelvételt készített a koncert műsorának nagy részéből (a Beethoven-szonáta nem fért rá a CD-re, de a kísérőfüzetben megadott kóddal letölthető).
Szokatlan eredményt hozott a lemezkészítés. Az ilyenkor gyakori papírforma az, hogy a művész, aki a koncerten a pillanat hevében nem tudott mindent kifogástalanul megszólaltatni, a stúdióban a legapróbb részletet is tökéletesre csiszolja. Esetünkben nem egészen ez történt. Tökéletesre csiszolásban nincs hiány, a bejátszások hangszeres szempontból egységesen magas színvonalat képviselnek, élvezet figyelni a Suite bergamasque lélegző dallamformálását és kifinomult színeit, vagy épp elmerülni a Les visages de la Lune „konzervatív modernségét” közvetítő, kimunkált karakterekben, a műsor fő száma, Brahms nagy terjedelmű szonátája viszont, miközben megőrzi a hangversenyen hallott előadás technikai színvonalát, veszít a koncertváltozat hőfokából és közvetlenségéből. Szép, kulturált olvasat, de kissé adósunk marad az ifjú zeneszerző rendkívüli érzelmeivel és indulataival. Csak egy kicsivel több szenvedély kellett volna.
Hungaroton, 2016
