Lemez

Eric Lu: Chopin, Beethoven

  • - csk -
  • 2019. június 30.

Zene

Az 1961-ben alapított leedsi nemzetközi zongoraverseny helyezettjeinek listáját böngészni tanulságos időtöltés. Elképesztő a névsor, rendkívüli művészekkel – és bizony, az eltelt évtizedek fejleményeinek fényében olykor az is elképesztő, hogy egyik-másik évben ki előzött meg kit… De hát az élet már csak ilyen. Nem minden muzsikus kompetitív alkat: van, aki versenyhelyzetben képtelen az optimumot nyújtani – más meg éppen az idegtépő stressz hatása alatt remekel.

A kínai emigráns szülők gyermekeként 1997-ben, az Amerikai Egyesült Államokban született Eric Lu bizonyosan az utóbbiak közül való. 2018-ban fölényesen megnyerte a leedsi versenyt, s a megmérettetés különböző fordulói során készült felvételekből válogató lemez tanúsága szerint nemcsak hangszeres tudása rendkívüli, de zeneisége is ihletett és szuggesztív.

Chopin f-moll balladáját (op. 52) líra, melankólia és drámaiság hármas egységében tolmácsolja, kifinomultan és mégis határozottan. Ugyancsak Chopintől a nevezetes b-moll szonáta (op. 35) ércbe karcolt, tiszta dallamokkal, nemes tartással és hiteles tragikummal szólal meg ujjai alatt. A makulátlan technikai kidolgozás nem lehűti, hanem felforrósítja előadását.

A döntőben megszólaltatott Bee­thoven-mű, a G-dúr zongoraverseny (op. 58) protagonistájaként érti, érzi és közvetíti a mű költőiségét, megtalálva azt a meditatív-átszellemült hangot, amely a nyitótétel sajátja. Tud kérlelni, sőt könyörögni az Andantéban és eksztatikusan szárnyalni a fináléban. Partnere, az Edward Gardner vezényelte manchesteri Hallé Orchestra körültekintőn kísér. Várjuk a személyes találkozást.

Warner Classics, 2018

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.