Lemez

Eric Lu: Chopin, Beethoven

  • - csk -
  • 2019. június 30.

Zene

Az 1961-ben alapított leedsi nemzetközi zongoraverseny helyezettjeinek listáját böngészni tanulságos időtöltés. Elképesztő a névsor, rendkívüli művészekkel – és bizony, az eltelt évtizedek fejleményeinek fényében olykor az is elképesztő, hogy egyik-másik évben ki előzött meg kit… De hát az élet már csak ilyen. Nem minden muzsikus kompetitív alkat: van, aki versenyhelyzetben képtelen az optimumot nyújtani – más meg éppen az idegtépő stressz hatása alatt remekel.

A kínai emigráns szülők gyermekeként 1997-ben, az Amerikai Egyesült Államokban született Eric Lu bizonyosan az utóbbiak közül való. 2018-ban fölényesen megnyerte a leedsi versenyt, s a megmérettetés különböző fordulói során készült felvételekből válogató lemez tanúsága szerint nemcsak hangszeres tudása rendkívüli, de zeneisége is ihletett és szuggesztív.

Chopin f-moll balladáját (op. 52) líra, melankólia és drámaiság hármas egységében tolmácsolja, kifinomultan és mégis határozottan. Ugyancsak Chopintől a nevezetes b-moll szonáta (op. 35) ércbe karcolt, tiszta dallamokkal, nemes tartással és hiteles tragikummal szólal meg ujjai alatt. A makulátlan technikai kidolgozás nem lehűti, hanem felforrósítja előadását.

A döntőben megszólaltatott Bee­thoven-mű, a G-dúr zongoraverseny (op. 58) protagonistájaként érti, érzi és közvetíti a mű költőiségét, megtalálva azt a meditatív-átszellemült hangot, amely a nyitótétel sajátja. Tud kérlelni, sőt könyörögni az Andantéban és eksztatikusan szárnyalni a fináléban. Partnere, az Edward Gardner vezényelte manchesteri Hallé Orchestra körültekintőn kísér. Várjuk a személyes találkozást.

Warner Classics, 2018

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.