esemény - 8ker+én - fotótúra

  • - kyt -
  • 2011. január 13.

Zene

"Büszke vagyok arra, hogy fiúkkal is merek focizni, szerintem bátor vagyok." "Nekem a szabadság mindig színes." "Mentsetek meg!" Az utóbbi mondat nem 12 éves roma lányok önvallomása, hanem egy fényképre festett szövegbuborékban olvasható egy tűzfalba vágott ablak fölött egy sarki közértben. "Fotótúrán" vagyunk a Magdolna-negyedben: a Műterem kávézó a Tavaszmező utcában, pékség a Karácsony Sándor utcában, bútorbolt, egyiptomi kifőzde és hasonló helyszínek. A Kesztyűgyári Közösségi Ház őszi "részvételi fotóprojektjében" 12-14 éves, nyolcadik kerületi fiatalok kaptak fényképezőgépet a kezükbe, a képeket megbeszélték, aztán a fotózás különféle tematikus irányokban haladt tovább: család, barátok, szabadság, félelem.
"Büszke vagyok arra, hogy fiúkkal is merek focizni, szerintem bátor vagyok." "Nekem a szabadság mindig színes." "Mentsetek meg!" Az utóbbi mondat nem 12 éves roma lányok önvallomása, hanem egy fényképre festett szövegbuborékban olvasható egy tûzfalba vágott ablak fölött egy sarki közértben. "Fotótúrán" vagyunk a Magdolna-negyedben: a Mûterem kávézó a Tavaszmezõ utcában, pékség a Karácsony Sándor utcában, bútorbolt, egyiptomi kifõzde és hasonló helyszínek.

A Kesztyûgyári Közösségi Ház õszi "részvételi fotóprojektjében" 12-14 éves, nyolcadik kerületi fiatalok kaptak fényképezõgépet a kezükbe, a képeket megbeszélték, aztán a fotózás különféle tematikus irányokban haladt tovább: család, barátok, szabadság, félelem. Végül válogatások készültek, kiegészítve a fiatal fotográfusok bemutatkozó önvallomásaival. A helyszíneken elvehetõ szórólapon térképvázlat ábrázolja a séta állomásait. Ennek alapján járhatjuk be a külsõ Józsefváros utcáit. Az út és a képek is egyre beljebb visznek nemcsak a negyedbe, hanem az itt élõk hétköznapjaiba is. A képek a fiatalokról beszélnek, a boltokat, vendéglátóhelyeket járva pedig ha nem is oldódunk bele a nyolcadik kerület hol komor, hol hangulatosabb életébe, a környezet részleteit jobban megfigyelve lehetünk egyre kevésbé idegen, fogyasztóként pedig kifejezetten aktív szemlélõdõk. Itt egy forró csokoládé, ott egy szelet burek, és ha valamelyik helyszín éppen zárva tart, hát megyünk tovább a következõ állomásra, ahol a környezet egésze talán még szórakoztatóbb, erõteljesebb benyomásokat kínál, mint átmeneti díszítõeleme, maga a kiállítás. Ráadásul a programtól függetlenül, a puszta bámészkodással is szerezhetünk új ismereteket: tudták például, hogy a Népszínház utcában orosz-mongol bisztró nyílt, a Bérkocsis utcában pedig vidám afrikai gíroszos üzemel?

A képek január 22-ig láthatók az üzletek nyitvatartási idejében; információ: 06/30/370-7751, www.8kermegen.hu

*****

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.