esemény - Káposztafeszt

  • - kyt -
  • 2009. október 1.

Zene

A kétnapos program németes elnevezését az indokolja, hogy a 18. században a Grassalkovich-uradalom főleg sváb telepesekkel hozta létre Wetschescht.
A kétnapos program németes elnevezését az indokolja, hogy a 18. században a Grassalkovich-uradalom fõleg sváb telepesekkel hozta létre Wetschescht. Tõlük jön állítólag a káposzta savanyításának nemes és helyénvaló - habár másutt sem kevésbé ismert - szokása, amely a gyalulás, a hordóba rétegezés, sózás-fûszerezés, majd a mezítlábas taposás (helyett ma már sulykolás) munkafázisát követve a lefedés és a mesébõl ismert káposztáskõ felhelyezésében ölt testet, hogy aztán dolgozhassanak a tejsavas erjedés sötét erõi.

Mi, látogatók mindebbõl egy kézzel tekerhetõ, forgó vágólapos káposztagyalun kívül nem sokat észlelünk, hiszen még a fõzõverseny elõrehaladtát jelzõ erõteljes illatoktól is el-elvonják figyelmünket a kiállított villás targoncák, a kérésre névvel ellátott mini-szerencsepatkók, nem beszélve a biorezonanciánk vizsgálatát ígérõ kempingsátorról és a sokak által felismert énekesnõrõl, aki a "A jóisten áldjon meg benneteket, szia, Vecsés!" búcsúszavakkal fejezi be mûsorát.

De kitartásunk nem hiábavaló: miközben egymás sarkát taposva igyekszünk megállapítani, miként részesülhetnénk a nagyrészt zártkörû asztaltársaságok által élvezett vadabb kulináris örömökbõl, kiváló káposztás lángosra és rétesre, sõt vöröskáposztás haséra is szert teszünk. Aggodalmas távolságtartással bár, de szembesültünk a bõséges adag baracklekvárral fogyasztott káposztás cvekedli elméletileg aligha alátámasztható létezésének tényével is. Végül aztán elérkezünk a helyi hagyományõrzõkhöz, akik arányos összegû "pénzadomány" fejében kiváló, a töltelékben nem teljesen megszokott módon majorannát és kevés õrölt köményt is tartalmazó töltött káposztát és a vártnál jobb minõségû helyi sillerbort kínálnak, miközben a mûkedvelõ rezesbanda világslágerek feldolgozásával szórakoztatja a két pofára zabáló közönséget.

Vecsés, szeptember 26-27.

****

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.