Zene

Színházi közönségünk 2006-ban is rendíthetetlenül konformista, de a szigetlakók mások, a szertartástánctól a szamurájbalettig nekik minden jöhet két pogó között.

Viszonylag gyakori, hogy tinibandák konzummentes zenéléssel indítanak, s az is előfordul, hogy ez a misszió utóbb törekvéssé "szelídül". De hogy egy zenekar ezzel iskolát teremtsen, s tizenöt éve egyszerre legyen nagy tömegek kedvence az Újvilágban és az öreg kontinensen - na, az jelenleg csak a Radioheadre igaz.

Végigböngészve a fesztivál rockzenei ajánlatát, szolid keserűséggel állapíthatom meg, hogy a tavalyi hiánypótló felhozatal után idén újfent a tutira menő ismétlés dominál...

Igazság szerint az idei Sziget nem kényezteti el túlzottan az elektronikus tánczenék élveteg rajongóit, de azért nem kell kétségbeesni: valószínűleg ők sem fognak unatkozni a fesztivál hét napja alatt, meg azután jobb megbecsülni azt a keveset (?), amit kapunk.

A szponzor neve kis hazánkra utal, de a támogatás tárgya az maga a szabad térerő: immár hetedszer szólalnak meg együtt Európa, Afrika, Ázsia, Észak- és Latin-Amerika hangjai a fesztivál world music színpadán.

Nyolc kis kritika

Megannyi derék alkotó után egy újabb korszakos zseni, akinek felmenői részben hazánkból távoztak (alkalmasint alighanem menekültek) a világ szerencsésebb fertályára.

A neve hallatán sokaknak még ma is egy olyan nő képe ugrik be, aki a kávéházak ablakában pengetővel és vonalas füzettel ülve elmélkedik.

Furcsa szerzetekből láthattunk már egyet-kettőt lekászálódni arról a buszról, melyen a mi Jimmynk is zötykölődik.

A Vendelnek az a tragédiája, hogy nem ízlik neki többé a sör - még ebben a rekkenőben sem! -, a testi gyönyörök sem ízlenek, sőt kedve sincsen hozzájuk. Vendel ezenkívül meg van halva, illetve meg van ölve, de ez nem tragédia, hanem direkte mázli. Tudom, hogy az, de hogy miért, azt most nem tudom fölidézni.

Hiába minden. Nézzük bár naphosszat alig néhány filmjét, mondjuk a Zilahy Lajos regényéből készült Két fogolyt, vagy hallgassuk estelente rádiónkon az Ármány és szerelem legendás előadását, melyben egyik leghíresebb szerepét, Lady Milfordot adta, Bajor Gizi, a színésznő végérvényesen távol került tőlünk.

Nyolc kis kritika

Noha a sussexi középiskolásokból 1997-ben alakult Keane-nek hét év kellett, hogy kiküzdje magának a nagylemezkészítés jogát, Hopes and Fears című albumával világszerte ismert lett a (gitár nélkül) pop-rockot játszó trió.

David Eugene Edwards eddig kétszer járt hazánkban: először 2000-ben a 16 Horsepower Secret South című albumát turnéztatva, majd 2005-ben - ugyancsak a Szigeten - a Woven Hand nevű újabb zenekarának Consider The Birds című albumával.