Interjú

„Ezerféle érzelmet”

Bruno de Sá énekes

Zene

Jelenleg összesen három férfi szopránt ismerünk a világon, a brazil énekes egy közülük. Beszélgettünk a két szólólemezéről, a barokkról és a klasszikáról, és arról is, miért áll távol tőle Bach.

Magyar Narancs: Budapesti programjának első száma Mozart Exultate jubilate című darabja. Különleges kapcsolat fűzi ehhez a műhöz.

Bruno de Sá: Amikor elkezdtem énekelni tanulni, Nicolau de Figuei­redo, a híres brazil csembalista mondta először, hogy nem kontratenor, hanem férfi szoprán vagyok. Néhány év után pedig azt mondta, hogy el kell énekelnem ezt a darabot, mert Mozart nekem írta. Ezt addig férfiak sosem énekelték. Meghallgattam Kiri Te Kanawa felvételét, csodálatos volt. Elkezdtem tanulni, a második, lassú tételnél. Elég jól ment, azután az utolsó tétel, az Alleluja is. De amikor belefogtam az első áriába, egyáltalán nem bírtam elénekelni, nem ment sem a koloratúra, sem az egyensúly a legato meg az agilità között. Hónapokig tanultam, hiába. Félretettem bő két évre, de Nicolau mindig érdeklődött, hol tartok, én meg azt hazudtam neki, hogy tanulom. Amikor a vizsgakoncertemhez érkeztem, gondoltam, legyen benne egy nagyobb darab, nemcsak klasszikus operaáriák. Újra elővettem az Exultate jubilatét, és meglepő módon két hét alatt minden összeállt. Örültem, hogy megmutathatom Nicolaunak, de ő közben szívrohamot kapott és meghalt, mielőtt hallhatta volna. Valahányszor éneklem, előtte is tisztelgek. Amikor 2022-ben a második albumom, a Mille affetti programját összeállítottam, kicsit már belefáradtam a barokkba, mert az én szenvedélyem a klasszikus zene. Nem tudtam, milyen irányba megy majd a programunk, de ezt a darabot feltétlenül lemezre akartam énekelni.

MN: Miért olyan nehéz ez a darab?

BdS: Mozart ezt castratóknak írta, akik nagyon magas hangokat tudtak énekelni, jó támasztásuk volt, könnyedén vették a nagy ugrásokat. Persze ma, miután már nagy repertoárom van, nehezebb darabokat is énekelek, de azért ennek a darabnak a nyelvezete kihívás: az ugrások, a hatalmas koloratúraívek a harmadik tételben nem könnyűek. Persze lehet közben levegőt venni, de arra gondoltam, ha Mozart egybeírta, akkor én is így énekelem. Érzelmileg is borzasztóan telített, egyházi szövege van, de közben nagyon operaszerű. Amikor lemezre vettük, a barátaimon kívül senki nem ismerte ezt a történetemet Nicolauval. És az egész valahogy nem ment, a zenészek nem tudtak úgy játszani, ahogy szerettem volna. Leállítottam a felvételt és elmeséltem nekik a történetet, meg azt, hogy minden egyes ütemről tudom, hogyan szeretném. Legalább próbáljuk ki, ha nem megy, ne erőltessük, javasoltam. És egyre csak csorgott a könnyem, ott, a kamerák előtt. És lám, azonnal sikerült – még a zenészek ülésmódja is megváltozott.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.