Interjú

„Ezerféle érzelmet”

Bruno de Sá énekes

Zene

Jelenleg összesen három férfi szopránt ismerünk a világon, a brazil énekes egy közülük. Beszélgettünk a két szólólemezéről, a barokkról és a klasszikáról, és arról is, miért áll távol tőle Bach.

Magyar Narancs: Budapesti programjának első száma Mozart Exultate jubilate című darabja. Különleges kapcsolat fűzi ehhez a műhöz.

Bruno de Sá: Amikor elkezdtem énekelni tanulni, Nicolau de Figuei­redo, a híres brazil csembalista mondta először, hogy nem kontratenor, hanem férfi szoprán vagyok. Néhány év után pedig azt mondta, hogy el kell énekelnem ezt a darabot, mert Mozart nekem írta. Ezt addig férfiak sosem énekelték. Meghallgattam Kiri Te Kanawa felvételét, csodálatos volt. Elkezdtem tanulni, a második, lassú tételnél. Elég jól ment, azután az utolsó tétel, az Alleluja is. De amikor belefogtam az első áriába, egyáltalán nem bírtam elénekelni, nem ment sem a koloratúra, sem az egyensúly a legato meg az agilità között. Hónapokig tanultam, hiába. Félretettem bő két évre, de Nicolau mindig érdeklődött, hol tartok, én meg azt hazudtam neki, hogy tanulom. Amikor a vizsgakoncertemhez érkeztem, gondoltam, legyen benne egy nagyobb darab, nemcsak klasszikus operaáriák. Újra elővettem az Exultate jubilatét, és meglepő módon két hét alatt minden összeállt. Örültem, hogy megmutathatom Nicolaunak, de ő közben szívrohamot kapott és meghalt, mielőtt hallhatta volna. Valahányszor éneklem, előtte is tisztelgek. Amikor 2022-ben a második albumom, a Mille affetti programját összeállítottam, kicsit már belefáradtam a barokkba, mert az én szenvedélyem a klasszikus zene. Nem tudtam, milyen irányba megy majd a programunk, de ezt a darabot feltétlenül lemezre akartam énekelni.

MN: Miért olyan nehéz ez a darab?

BdS: Mozart ezt castratóknak írta, akik nagyon magas hangokat tudtak énekelni, jó támasztásuk volt, könnyedén vették a nagy ugrásokat. Persze ma, miután már nagy repertoárom van, nehezebb darabokat is énekelek, de azért ennek a darabnak a nyelvezete kihívás: az ugrások, a hatalmas koloratúraívek a harmadik tételben nem könnyűek. Persze lehet közben levegőt venni, de arra gondoltam, ha Mozart egybeírta, akkor én is így énekelem. Érzelmileg is borzasztóan telített, egyházi szövege van, de közben nagyon operaszerű. Amikor lemezre vettük, a barátaimon kívül senki nem ismerte ezt a történetemet Nicolauval. És az egész valahogy nem ment, a zenészek nem tudtak úgy játszani, ahogy szerettem volna. Leállítottam a felvételt és elmeséltem nekik a történetet, meg azt, hogy minden egyes ütemről tudom, hogyan szeretném. Legalább próbáljuk ki, ha nem megy, ne erőltessük, javasoltam. És egyre csak csorgott a könnyem, ott, a kamerák előtt. És lám, azonnal sikerült – még a zenészek ülésmódja is megváltozott.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A fejünkre nőttek

Az incel kifejezés (involuntary celibates, önkéntes cölibátus) má­ra köznevesült (lásd még: Karen, woke, simp); egyszerre szitokszó, internetes szleng és a férfiak egy csoportjának jelölése.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.

Újabb menekülő kelet-európai politikus keres búvóhelyet Orbánnál

  • Domány András
Budapestről üzent Donald Tusk lengyel miniszterelnöknek a Kaczyński-kormányok volt igazságügyi minisztere: nem kaptok el! Zbigniew Ziobrót 180 millió złoty, vagyis 17 milliárd forintnyi költségvetési pénz szabálytalan elköltése miatt keresik a lengyel hatóságok. Ki ez az ember, és hogyan taszította káoszba hazája igazságszolgáltatását?