magyarnarancs.hu: Miben érzed rokon lelkeknek a Voca People csapatát?
Falusi Mariann: Azt szoktam mondani, hogy én vagyok az itteni helytartójuk. Rajongva szeretem azt, amikor valami nagyon egyedi, és a Voca People énekesei azok. Teljes téboly, ahogy kinéznek. Abszolút felismerhetetlenek. Külsőre egyformák, de ezen belül mindenkinek meg kell találnia a saját karakterét. Az is egyedivé teszi őket, hogy minden hangszert a szájukkal utánoznak. Dolgoztam már hasonló itthoni csapattal, a Fool Moonnal és a Bolyki Brothersszel.
| ||
magyarnarancs.hu: Mennyi szabadságot kaptál abban, hogy mit adsz elő?
FM: A Voca People komoly megkötéseket alkalmaz a saját műsorán belül. Két medley-be szállok be majd, az egyik Lady Gaga, a másik egy klasszikusabb vonal Frank Sinatra-, Beatles-dalokból. Továbbá tesznek egy gesztust felém a Szabó Jánossal. Ők éneklik a klasszikus, swinges részét, én meg a dögösebbet.
magyarnarancs.hu: A Pa-Dö-Dő brand lett az elmúlt huszonhat évben. Akad példa a külföldi feldolgozásokra?
FM: Egyszer egy japán lemezen jelent meg az egyik számunk, életünk legtöbb pénzét kerestük a szerzői jogdíjakból. Emellett jó néhány országban feldolgozták különböző zenekarok, Görögországban, a volt Csehszlovákiában is. A legérdekesebb sztori, hogy amikor a Cigánykereket játszottuk Lang Györgyivel a Józsefvárosi Színházban, mindig megjelent két fiatal srác, és elmondta, a ti számotokra csináltunk rapet. Soha nem hallgattuk meg. Ők voltak az Animal Cannibals.
magyarnarancs.hu: Bach Airjétől Gershwinen át az örökzöldekig szinte nincs olyan műfaj, amit ne énekelnél. Emellett folyamatosan jelen vagy a kereskedelmi televíziók különféle műsoraiban. Nem félsz attól, hogy elaprózod a tehetségedet?
FM: A legeslegfontosabb, hogy az ember jól érezze magát az életében és abban, amit csinál. Senkinek nem akarok megfelelni. Egyáltalán nem érdekelnek az elvárások. Györgyivel létrehoztunk valamit, ami nagyon valamilyen, amit mindenki ismer. Ötvenöt évesen már vagyok abban a korban, hogy nekitámaszkodhatok ennek, és az egyik dalunkkal élve, azt csinálok, amit én akarok.
| ||
magyarnarancs.hu: Elismert dzsesszénekesnő vagy. A szólókarrieredet mégis alárendelted a Pa-Dö-Dőnek.
FM: Amikor megnyertem a Ki mit tud?-ot dzsessz kategóriában, boldogan vártam a folytatást. Nem így lett. Mint oly sokan, én is elmentem vendéglátózni külföldre. Akkor még nem úgy volt, hogy megnyersz egy tehetségkutatót, és mindenki rád veti magát. Aztán amikor A rémségek kicsiny boltja miatt hazajöttem, szinte rögtön megalakítottuk a Pa-Dö-Dőt, aminek elképesztő sikere lett. Minden évben kijöttünk egy lemezzel, turnéztunk, és ebbe nem fért volna bele más. Amúgy Györgyivel játszottunk eleget színházakban, musicalekben. Nyolc éve belekezdtem különböző tematikájú önálló estekbe. Fáy Miklóssal amolyan szabad asszociációs zeneválogatásból születtek meg a Párhuzamos életrajzok.
magyarnarancs.hu: Miért nincs önálló lemezed?
FM: Amíg Geszti Margit volt a BMG vezetője, tizenöt évig számtalanszor felajánlotta a lehetőséget, hogy csináljak önálló lemezt. Presser Gábor is egy magyar dal napi interjújában hiányolta, hogy nincs saját lemezem. Hagyni kell egy lenyomatot arról, hogyan énekelek, mondta. Nyáron nekiálltunk, és kettesben felvettünk néhány csodás dalt. Nem tudom, mikor jön ki, jelenleg nincs piaca a lemezkiadásnak. A Szerb Antal életéről és a Kati Marton könyvéből készült estemet már rögzítettük, és szeretném megjelentetni hangoskönyv formájában.
magyarnarancs.hu: Beszélgetős műsort vezettek Lang Györgyivel a Klubrádióban.
FM: Nem az a szerepvállalás, ha valaki veri a mellét és hangoztatja azt, amit gondol. A Klubrádióban igyekszünk – már amennyire lehet ebben a világban – nem melldöngetve hülyeségeket beszélni, hanem kulturális témákat előhozni, színészekkel, fiatal alkotókkal beszélgetni, akik esetleg máshogy nem jutnak fórumhoz.
magyarnarancs.hu: Értek emiatt hátrányok?
FM: Hogyne, voltak konkrét felmondott fellépéseink. Előfordult, hogy nem jelentethettünk meg hirdetést egy kerületi lapban. Van néhány vidéki nagyváros, ahol nem látják szívesen a Pa-Dö-Dőt. Ezt nem szabad felvenni, hiszen a mi közönségünk, a mi zenénk közönsége pártállástól függetlenül létezik. Annak idején Deutsch Tamás is hozta a gyerekeit Pa-Dö-Dő-koncertre, és nagy rajongónk volt. Lehet, hogy ő még rajongana, de én már nem.
