Fekete áriák (The Rapsody Overture - Hip Hop Meets Classic)

  • Para-Kovács Imre
  • 1998.03.05 00:00

Zene

Rég láttam ilyen erős szerzőgárdát hip-hop-lemezen, de erről inkább később, először a borítót dicsérném, átszellemült fekete férfi és fehér nő, félreérthetetlen és gyönyörű erotikus fotó, az ilyentől szoktak agyvérzést kapni a fajvédők mindkét oldalon. Szeretem az ilyet, finom, de határozott ütés a gyönge pontra.

Rég láttam ilyen erős szerzőgárdát hip-hop-lemezen, de erről inkább később, először a borítót dicsérném, átszellemült fekete férfi és fehér nő, félreérthetetlen és gyönyörű erotikus fotó, az ilyentől szoktak agyvérzést kapni a fajvédők mindkét oldalon. Szeretem az ilyet, finom, de határozott ütés a gyönge pontra.

A lemezen, mint az az alcímből is kiderül, híres-neves rapperek találkoznak a klasszikusokkal, Puccini-alapokra Xzibit szövegel, Borogyinra Warren és Sissel, de szól Debussy, Offenbach, Csajkovszkij, és megszólal Jay, LL Cool J, Redman, Onyx, Nikki D. és Moby Deep is. Azért sorolok fel mindenkit, mert a legtöbbjükről fogalmam sincs, a nevüket sem hallottam soha, de ebben a produkcióban olyan jól összejöttek, kényelmesen elférnek egymás mellett.

Talán a klasszikus alapok tették, talán már amúgy is érett bennük az elhatározás, és azért választottak klasszikus alapokat, de ezen a lemezen valahogy kevesebb az egy versszakra jutó motherfucker és fathersucker, mint a hasonló stílusú többin, mintha megilletődtek volna kicsit attól az erőtől, ami ezekből a gondosan összeválogatott operákból árad, és néha még olyan dolgokról is énekelnek, mint szerelem, mosoly, séta, önvizsgálat.

Különös ezt hallgatni, olyan természetesen fonódnak össze a hangok, csúsznak, úsznak egymásba az operaslágerek az afroamerikai vakerral, mintha ez így lenne rendjén, mintha nem lenne különbség időben, térben, és lehet, hogy tényleg. Így van ez rendjén.

Amikor először a lemez végére értem, arra gondoltam, hogy milyen nagyszerű ez a zene, de mi lenne, ha nem rapelnének bele mindig, aztán még ez a csöpp cinizmus is elpárolgott, és csupán élveztem.

Az egészet, egyben.

Para-Kovács Imre

Mercury Records GmbH, 1997

Neked ajánljuk

Sorsod Texas

  • Uitz Renáta

A kormányerők őszi politikai évadnyitása igazán eseménydúsra sikeredett: az ellenzéki előválasztás kismiska abban a politikai térben, ahol a katolikus egyház feje – és globális médiasztárja – celebrál szentmisét az eucharisztikus világkongresszus margóján.

Nem családi ügy

  • Hüttl Tivadar
  • Pásztor Emese

Az európai uniós források korrupt felhasználásáról szóló hírek ma már ritkán keltenek elsöprő közérdeklődést: az elmúlt 11 év eltompította a felháborodásért felelős idegpályákat.

„Szergej, megírtad?”

Az 1962-es novocserkasszki vérengzésről készített filmje, a Kedves elvtársak! a héten kerül a mozikba. Andrej Koncsalovszkij orosz rendezővel Tarkovszkijról, Stallonéról, a szovjet és az orosz himnuszról és a filmjeinek milliárdos finanszírozójáról beszélgettünk.

A belső zsarnok

  • TPP

Tiltakozó tömeg gyűlik a térre a nyomorúságos életfeltételek, az egyre romló munkakörülmények miatt. Vörös zászlókat lengetnek, Marx és Lenin képét emelik a magasba.

„Ez inkább szolgálat”

  • Soós Tamás

Több mint harminc éve próbálta filmre vinni Füst Milán híres regényét, ami a Testről és lélekről Oscar-jelölése után végre össze is jött neki. A feleségem történetéről, a „gonosz” cannes-i kritikákról, a Freeszfe keretein belül zajló oktatásról, és a férfilét vonzó és mérgező oldalairól is beszélgettünk vele.

Az utolsó békeharcos

A görög kormány háromnapos nemzeti gyászt rendelt el, ravatalánál százezrek álltak sorba. A 96 éves korában elhunyt görög zeneszerző hosszú élete szó szerint annak a szabadságeszménynek megtestesülése volt, amelyet általában a Mediterráneummal kapcsolatban szokás elképzelni.

A szabadságot vették el

Hogy hol jött szembe a parameter.sk nevű, olvasásra egyébként meglehetősen érdemes szlovákiai magyar híroldal podcast­sorozatának linkje, már meg nem mondjuk. Alapvetően a keresési szokásainkról árulkodik a dolog, de talán ez sem ilyen egyszerű. Megfigyel a rendszer, de kiismerni egészen sosem fog, talán ennyivel biztathatjuk magunkat.

Az erőteljes közelség

  • Domsa Zsófia

Az önéletrajzi regényfolyam hatodik (záró) kötetét a magyar közönség szinte pontosan tíz évvel az eredeti megjelenése után veheti kézbe. A könyv egy olyan rendkívüli vállalkozás lenyomata, összegzése, amelynek a hatása azóta is érzékelhető az irodalomban, holott a regények megjelenése idején több kritikai jóslat utalt arra, hogy a Knausgård-jelenség tiszavirág-életű lesz.

Japánban

  • Kiss Annamária

A japánok sokszor már-már megszállottan törekednek a harmóniára. Ennek a kiegyensúlyozottságot hajszoló ellentmondásnak ékes bizonyítéka a 20. századi japán irodalom kiemelkedő alakjának, az alig 45 évesen rituális öngyilkosságot elkövető Misima Jukiónak e négy egyfelvonásos darabja, és sajnos az élete is.