Alig néhány hete Gaetano Donizetti munkássága már lehetőséget kínált számunkra, hogy felidézzünk e hasábokon egy főrangú, ám tragikus sorsú nőalakot a XVI. század elejéről, s most, hála Bergamo nagy szülöttének, újfent kedvünkre bolyonghatunk a késő középkor és a kora újkor határvidékén. Csakhogy Boleyn Anna helyett ezúttal Lucrezia Borgia (1480-1519) a témánk, merthogy Donizetti, akárcsak a jelenkor fáradhatatlan tévésorozat-kreátorai, módszeresen átfésülte alapanyagért a történelem vérben, intrikában és szenvedélyben leggazdagabb tájékait. Így fordult a komponista 1833-ban VI. Sándor pápa leányának (vajha mondjuk-e, hogy törvénytelen leányának?), a szép Lucreziának történetéhez, amely már akkor sem volt ment' a méregkeverés meg a nemi erkölcsbe ütköző cselekmények rossz hírétől. A Victor Hugo drámájából kiinduló Donizetti-opera, bár inkább csak a körülményektől sújtott, de alapjában nemes és nagyszívű asszonynak mutatta be Ferrara hercegnéjét, azért maga is ugyancsak ráerősített a mérgezés tematikájára. Mivel az operai Lucrezia előbb kényszerűségből a saját fiának tölt a Borgiák gyilkos borából, hogy aztán rögvest ellenméreggel gyógyítsa tőle távol nevelt magzatát, majd pedig az opera második felvonásában egy ünnepi lakoma teljes közönségét mérgezi halomra. Hogy a történelmi Lucrezia Borgia valójában inkább szerencsés és komoly üzleti érzékre valló telekügyleteivel keltett feltűnést a maga korában, semmint az ölés művészete terén kifejtett ténykedésével, annak közlése most szinte mellékes ahhoz képest, hogy valahára okát adjuk végre a hölgy fentebbi emlegetésének. Nos, Donizetti operája vasárnap a Művészetek Palotájában vonul majd dobogóra, a címszerepben a nagyszerű és - bocsánat a szertelenül lelkes jelzőért! - imádnivaló Edita Gruberovával (Nemzeti Hangversenyterem, november 13., hét óra). S bár a Lucrezia Borgia már 1839-ben a pesti közönség elé került, azért az utóbbi emberöltők során nemigen láthattuk e művet idehaza, így a nagyobbára Pozsony felől érkező produkció tán még a kedves díva (képünk épp Lucrezia kosztümében mutatja) szereplése nélkül is üdvrivalgást érdemelne. Hát még így!
Lucrezia titkos fia, Gennaro másodjára már hiába veszi be az ellenmérget, s így anyja karjai közt leheli ki a lelkét. A gyermek elvesztésének tragédiája a hét koncertprogramjának egy kevésbé teátrális pontján is felidéződik majd, méghozzá Gustav Mahler Gyermekgyászdalai révén. A több gyermekét is eltemető XIX. századi költő (és orientalista), Friedrich Rückert verseire komponált ciklus, amelynek elkészültét követően a témát megkísértő Mahler is elveszítette Maria lányát, az MR Szimfonikusok pénteki koncertjén hangzik fel (Olasz Intézet, november 11., fél nyolc). Selmeczi György Bulgakov című szerzeménye és Anton Bruckner 4. (Romantikus) szimfóniája között szerepel majd: Kesselyák Gergely vezénylete alatt, Schöck Atala szólójával. Másnap azután a ciklus az említett előadókkal immár csak önmagában fog szerepelni a Rádió 6-os stúdiójában (november 12., három óra). Illetve dehogyis önmagában: Péteri Lóránt zenetörténész tudós előadásától kísérve és értelmezve!
