mi a kotta?

Fényes Esz-dúr

  • mi a kotta
  • 2023. november 1.

Zene

Klasszikus zenei programajánló a 2023/44. hétre

„Mind a négy hősnője: Tosca, Mimi, But­ter­fly, Manon, többé-kevésbé könnyelmű nő, sőt kokott. És ez Puccininál nyilvánvalóan nem esetleges. Ez legalábbis eltolódott nemi érzésre, vagy legalábbis megromlott szexuális etikai érzékre vall. Húsz-huszonöt éves fiatal embereknél hasonló érdeklődést és szimpátiát még nem kell szükségképpen így magyarázni, de Puccininál, aki a Manont jó férfikorában írta s a Butterfly befejezésekor az ötven körül járt, bátran az idegbeli terheltség számlájára írandó.”

Így írt Csáth Géza „a világ legnépszerűbb élő zeneszerzőjéről”, Giacomo Pucciniról 1908-ban a Nyugat hasábjain, s ha mai szemmel ezek a zenekritikák túl szabatosnak tűnnek is, azért megkerülhetetlenek. Hiszen azt is korán észrevette: „Pucciniból is ki lehet ábrándulni. Sőt ki kell ábrándulni, mert a kiábrándulások: a bölcsesség útjának mérföldjelző kövei. De azoknak a majdnem testi élvezeteknek, amelyeket Puccinitól kaptunk, emléke bennünk marad.”

Pénteken azonban még adjuk át magunkat a zenének, legalább Cserna Ildikó és Fekete Attila kedvéért, akik a MÁV Zenekar hangversenyszerű keresztmetszet-előadásán a Bo­hém­élet főszerepeit éneklik. Az orkesztert Kesselyák Gergely igazgatja (Zeneakadémia, november 3., hét óra). Másnap Verdi Requiemjét prezentálja a Semmelweis Egyetem Medikus Zenekara és Dubóczky Gergely karmester.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.