film - 127 ÓRA

  • - ts -
  • 2011. március 3.

Zene

Az igaz történetekben az a jó, hogy lehetnek néhányan, akik ismerik végét, s így tudják, ki a gyilkos. A híres rendezők mindenkori következő dobásában meg az a jó, hogy mindenki tudja, mire készül épp a mester, vagy mivel készült éppen el.
Az igaz történetekben az a jó, hogy lehetnek néhányan, akik ismerik végét, s így tudják, ki a gyilkos. A híres rendezõk mindenkori következõ dobásában meg az a jó, hogy mindenki tudja, mire készül épp a mester, vagy mivel készült éppen el. Innentõl minden az alábbi párbeszéd szerint zajlik: Szevasz, megyek moziba. Mit nézel meg? Danny Boyle új filmjét. Aha, a trainspottingos, a gettómilliomosos ürge, ismerem. Valami százvalahány óra. Aha, vágom, amiben a hegymászó csávó levágja a karját, mert beszorul. Ja, az.

Ilyenformán akár a mozi nagy ívben megvalósított elkerülésével is kijelenthetnénk: kösz, már láttuk is. Hogy így mirõl maradnánk le? Egy reményteli ifjú filmsztár másfél órás szenvedésérõl. Ez valami egészen modern method acting lehet, amivel Boyle kísérletezik: beltestünk szimpatikus interjúalanya, James Franco másfél órán át szenved, hogy megszabaduljon egy sziklahasadékból, ahova a nehéz kõ beszorította - igen, igen, a karjánál fogva. Illetve másfél órán át szenved, hogy valami színjátékra emlékeztetõt produkáljon - egy elõre eldöntött szituáció béklyójában. Szinte biztosan sokaknak tetszeni fog látványos igyekezete, de ne hagyjuk magunkat megtéveszteni még attól sem, hogy nem üvölti végig a filmhosszt a szerencsétlen, attól még semmi nem visszafogott ebben a moziban - sokkal inkább a nagyszabású semmihez, a legalpáribb hatásvadászathoz van szerencsénk. Nem is az elsõhöz, hisz ez egy szakág: egymást érik a moziban a balesetüket csodával határos módon, s mindgyakran elhalt társaik elfogyasztásával túlélõk színigaz történetei.

A Budapest Film bemutatója

**

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”