film - A HARMADIK EMBER

"A két háború között nem jártam Bécsben, ahhoz pedig túl fiatal vagyok, hogy emlékezzem a régi Bécsre, aStrauss-muzsikára, a hazug, könnyed bájra. Nekem Bécs csak egy méltóság nélküli romváros, melynek romjaira a februári tél hatalmas hó- és jégrakásokat emelt" - e szavakkal kezdődik Graham Greene 1948-ban kelt regénye éppúgy, mint a belőle viharos gyorsasággal (1949-ben, Greene közreműködésével) elkészített Carol Reed-film is.

"A két háború között nem jártam Bécsben, ahhoz pedig túl fiatal vagyok, hogy emlékezzem a régi Bécsre, aStrauss-muzsikára, a hazug, könnyed bájra. Nekem Bécs csak egy méltóság nélküli romváros, melynek romjaira a februári tél hatalmas hó- és jégrakásokat emelt" - e szavakkal kezdõdik Graham Greene 1948-ban kelt regénye éppúgy, mint a belõle viharos gyorsasággal (1949-ben, Greene közremûködésével) elkészített Carol Reed-film is. És itt el is dõl minden. Hogyan lesz egy közepes regénybõl (ez tipikusan az, amire az mondjuk: jó könyv - s ilyen van rengeteg) filmremek, a noirok noirja.

Míg Greene könyvében a világháború romjai csak afféleráadásként jelennek meg a történet mögött, Robert Krasker kamerája elõtt máregészen világos adramaturgiai szerepük. A végkifejlet felé tartó út biztos menetirányítói: csak így mehetnek a dolgok azokon az esõ verte fénylõ macskaköveken, az István-templom kísérteties sziluettje alatt, a falakra vetõdõ árnyak közt, ahol valaki üldöz valakit, a harmadik ember pedig csendben behúzódik a kapualjba. Érdekes, Krasker késõbb híres köpenyes-szandálos filmek fotográfusa lett, bár a héten adja az Örökmozgó A lepkegyûjtõt is, aminek a külsõ felvételeit csinálta - de mindez mellékszál. Mert a fõszálon a zeneszerzõ és színészek jönnek, Anton Karas zenéjét, ha jól emlékszem, utoljára Vin Dieselnél hallottam az xXx címû rettenetben, csakhogy nem cimbalmon! Orson Welles kábé három villanásnyi jelenése pedig a legnagyobb játék.

Nemhogy a noirok noirja, A harmadik ember a mozi hófödte csúcsa.

Örökmozgó, vasárnap, 15-én este fél hétkor

*****