Sandra Bullocknak van humora. Nem a filmjeibõl vesszük, azok láttán rég eszünkbe sem jut ilyesmi, hanem a valóságból, mert ha valaki személyesen veszi át az év legrosszabb nõi alakításáért járó Arany Málnát, ott komoly öniróniára kell gyanakodni. Kedves, majdhogynem emberi alakítás volt a Málna átvétele (az ' a megoldás címû filmért járt a büntetõ elismerés), mindenképpen emberibb, mint A szív bajnokaiban látható performansz, amiért a Málna másnapján máris megkapta az Oscart. A filmes Sandrából más se látszik, mint valami szélesvásznú szívjóság; olyannyira elhatalmasodott, hogy félõ, az általa alakított déli matróna minden hátrányos helyzetû élõlényt köszönés nélkül a keblére ölel, és ott is melenget az idõk végeztéig. Idáig persze nem megy a film, de odáig sem, hogy veleszületett jóságán túl bármit is mondana errõl a valóságból vett délkonzervatív anyáról, aki egy gazdag memphisi család ügyvezetõjeként örökbe fogadott a szegénysorról egy majdnem felnõtt afroamerikai óriáscsecsemõt, akibõl aztán az amerikai futball sztárja lett. Árnyalásképpen Sandra szemébe gyakran szöknek könnyek a félszeg fiatalember láttán, s bár szûk barátnõi körben elhangzik a "fehér ember bûntudata", és a "jótékonykodási hajlam", ezek csak afféle koktélozás közbeni rosszmájúskodások, hamar le is söprik õket az asztalról. Sandra egyébként lakberendezõt játszik, ami önreklámnak sem rossz, mert ez egy lakberendezõi mozi. Falra hányt bûbáj a nappaliban, szeretetszõttes az elõszobában, a konyhában pedig egy örök darab: a nyáron is izzó családi tûzhely.
Forgalmazza a Pro Video
** és fél
