Most, ebben a bizarr spanyol filmben perui bevándorlóként látjuk viszont, akinek épp akkor fedezik fel a terhességét, amikor elhagyná a kisszerû szegénységben is vidáman éldegélõ élettársát. Az asszony így kénytelen visszatérni a kihûlt szerelembe, ahol a temetõi hulladék virágok újrahasznosításából élni próbáló férfi nagy álmát, az új hûtõszekrényt (amelyben majd lassabban hervadnak a WC-spray-vel újraillatosított rózsák) csak akkor tudják megvenni, ha a nõ elvállalja egy gazdag haldokló ápolását. Az öregúr azonban az egy hónapra szóló megbízás elsõ hetében meghal.
Innen azután a Biciklitolvajok-tematika helyett váratlanul egy Bu–uel-filmben találjuk magunkat, aminek csak zárlatában válik nyilvánvalóvá a tömény, nyomasztó történet és a szó szerint nehéz levegõjû atmoszféra mélységes humora.
A forgatókönyvet is jegyzõ Fernando León de Aranoa történetének több, szerencsés kézzel kiválasztott, pontosan kidolgozott motívuma katartikus felismerésekhez segíti a nézõt. Ám a filmet mégis a csodás indián színésznõ ezúttal is székhez szegezõ, szinte eszköztelen, mégis letaglózó hatású játéka, önátadása teszi emlékezetessé.
A Cirko Film - Másképp Alapítvány bemutatója
**** és fél