film - AMERIKA KAPITÁNY: AZ ELSÕ BOSSZÚÁLLÓ

  • - kg -
  • 2011. augusztus 4.

Zene

b> Azért a beesett mellkasú, kehes brooklyni srácból (bmkbs) és nem a nála két fejjel magasabb hústoronyból lesz a hazafiságot már a nevében is viselő szuperkatona, mert a bmkbs, szemben a fölé tornyosuló tahóval, egy igazi mensch. A mensch pedig - hogy dr.
b> Azért a beesett mellkasú, kehes brooklyni srácból (bmkbs) és nem a nála két fejjel magasabb hústoronyból lesz a hazafiságot már a nevében is viselõ szuperkatona, mert a bmkbs, szemben a fölé tornyosuló tahóval, egy igazi mensch. A mensch pedig - hogy dr. Dreyfusst (Legénylakás) idézzük - annyit tesz; jó ember, és Hitler ellen, mint azt a szuperkatona kezelõorvosa kifejti, elsõsorban ilyen emberekre van szükség. Kissé aláássa ugyan az üzenet komolyságát, hogy még egy képregényfilmtõl is zokon vehetõ akcentussal, egy amerikaiul próbálkozó német tört magyarságával (a film szinkronos) beszéli el a doki, az echte német gonoszok - vezérük egy náciknál is nácibb, Hitlernél is hitlerebb õrült - szavajárásában pedig a gut szócska nyomatékosítja a birodalmi nekifeszülést. Mindez akkor lenne helyénvaló, ha egyébként sikerül Indiana Joneshoz méltó matinéhangulatot teremteni, minden más esetben azonban még a legnyalkább kabarénáci is elég szánalmasan tud festeni. Pedig biztatóan szellemes, hogy Amerika Kapitányt cirkuszi látványosságként, tánckarral az oldalán turnéztatják végig az Államokon, s mint kirakathõs, már a filmben megkapja saját képregényét. Hadikötvényt reklámozó bonvivánként kifejezetten ígéretesen fest, õszinte hazaszeretettõl fûtött hõsként már kevésbé. Amint a Hitler és Darth Vader vadházasságából Tom és Jerry védnöksége alatt született fõgonosszal szemben kéne megvillantani menschségét, arra nincs mentség - hacsak nem egy olyan paródia volt a cél, mint a Zucker-Abrams-Zucker-féle Top Secret.

A UIP-Duna Film bemutatója

** és fél

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.