Film - Arab gyerek megvágta - Jacques Audiard: A próféta

Zene

Luciani, Vettori, Santi, Profundi, Corleoni... El Djebana. Úgy vonulnak szemünk előtt a börtöntöltelékek, mint a Beatles a zebrán, s fennhangon mondják a nevüket. Rövid kis jelenet, a mindennapos börtönközlekedés része ez a kissé demonstratív átvonulás, egy apróságban mégis más, mint az addig megfestett, erőszakos való. A börtön eminens urai mennek a gyengélkedőbe bandaügyeiket intézni; elöl a korzikaiak vezére, hátul pedig hősünk, a kakukktojás. Vígjátéki pillanat egy magát nagyon is komolyan vevő börtöndrámában: a tornasor legutolsó tagja a sok veretes maffianév után ilyet szól: El Djebana. Alighanem e benyögés a produkció legjobb pillanata, az első alkalom, hogy a börtönvalóságot és a társadalmi erőviszonyok rács mögötti vetületét kitartóan sulykoló rendezői akarat felengedne. Jacques Audiard, a franciák bűnből doktorált neves filmrendezője elkacsintotta magát: elöl a gengsztermítosz, hátul meg a legkisebb fiú meséje. Ezek ketten, a nagy testű, lenyalt hajú korzikai és az írástudatlan arab gyerek, bár külön-külön kétségtelenül valós, kriminalisztikailag megalapozott mintákat húznak maguk után, egymás mellett egy nagy múltú filmes séma alabárdosai. Mert A próféta, noha az alsó francia néposztályok, illetve a helyi maffia- és börtönviszonyok tollaival ékeskedik, mégiscsak az egyik legősibb mesterséget űzi: gengszteresdit játszik. Az érdekli, hogy miként fordul meg a vonulási sorrend.

Luciani, Vettori, Santi, Profundi, Corleoni... El Djebana. Úgy vonulnak szemünk előtt a börtöntöltelékek, mint a Beatles a zebrán, s fennhangon mondják a nevüket. Rövid kis jelenet, a mindennapos börtönközlekedés része ez a kissé demonstratív átvonulás, egy apróságban mégis más, mint az addig megfestett, erőszakos való. A börtön eminens urai mennek a gyengélkedőbe bandaügyeiket intézni; elöl a korzikaiak vezére, hátul pedig hősünk, a kakukktojás. Vígjátéki pillanat egy magát nagyon is komolyan vevő börtöndrámában: a tornasor legutolsó tagja a sok veretes maffianév után ilyet szól: El Djebana. Alighanem e benyögés a produkció legjobb pillanata, az első alkalom, hogy a börtönvalóságot és a társadalmi erőviszonyok rács mögötti vetületét kitartóan sulykoló rendezői akarat felengedne. Jacques Audiard, a franciák bűnből doktorált neves filmrendezője elkacsintotta magát: elöl a gengsztermítosz, hátul meg a legkisebb fiú meséje. Ezek ketten, a nagy testű, lenyalt hajú korzikai és az írástudatlan arab gyerek, bár külön-külön kétségtelenül valós, kriminalisztikailag megalapozott mintákat húznak maguk után, egymás mellett egy nagy múltú filmes séma alabárdosai. Mert A próféta, noha az alsó francia néposztályok, illetve a helyi maffia- és börtönviszonyok tollaival ékeskedik, mégiscsak az egyik legősibb mesterséget űzi: gengszteresdit játszik. Az érdekli, hogy miként fordul meg a vonulási sorrend.

Az újoncot újonc játssza, a Malikot alakító Tahar Rahimnak ugyanaz a megvert-kétségbeesett kutyanézése van, mint amilyet egy másik büntetett előéletű Audiard-hős, Vincent Cassel adott elő a rendező sorrendben második művében, A számat figyeld!-ben. A 19 évesen 6 évre lesittelt Malik nem a börtönudvar neki rendelt térfelén, az araboknál, hanem a kisebb számú, de nagyobb befolyással bíró korzikai táborban landol, mert rendelés jött kívülről: ki kell nyírni egy frissen érkezett besúgót, és erre ő tűnik a legalkalmasabbnak. A keresztapa (Niels Arestrup) magához rendeli, és atyailag halálosan megfenyegeti a fiút, majd gyorstalpalón elvégezteti vele a "hogyan öljünk szájba vett zsilettel" kezdőkurzust. Nem egy Rocky-féle, felemelő edzésprogram, az már igaz, az pedig a debütáló gyilkos külön pechje, hogy a halálraítélt, aki egy egyszerű börtöntranzakció folytán (hasisért szopás) engedi magához a zsilettet, kifejezetten jóságos forma, s halála után még vissza is jár kísérteni. A gengsztermítosszal való szemérmes kacérkodás mellett ez a szellemvonal is egyike a film lírai ellágyulásainak, melyet például a nyakelvágás igen bővérűen ábrázolt aktusa hivatott ellensúlyozni. Audiard egyik pillanatban a valósággal kezel, a másikban viszont a mítoszszal, s mint a kínai tányérpörgető, a fiú felemelkedését is elővezeti. Hősünk először felszolgáló, díszarab a korzikaiak asztaltársasága mellett, feljebb bukása után pedig portás, mindenféle kisebb mutyik lebonyolítója. A nagyfőnök melletti szobát kapja, frizsider, videó és alkalmanként egy bejáró kurva a jutalma. Belőle lesz a don szeme-füle, e szemfülesség pedig meghozza a saját bizniszt, hisz időközben fél-fél napos kimenőket is bonyolíthat. Bent kitartóan főzi a kávét, de már a saját szakállára is dolgozik, és hatalmi terjeszkedését is megkezdte már a nescafés üveg árnyékából. A reggel héttől este hétig tartó eltávokba váltságdíj-kézbesítés, nagybani drogügylet-bonyolítás és végül egy második - az elsőnél jóval nagyobb szabású - gyilkosság is belefér. Utóbbival Malik leteszi az érettségit (az írásbelit már letette a hivatalos képzés keretei között), s olyan menedzseri készségről tesz bizonyságot, ami végképp a romantikus gengszterábrázolás irányába viszi a produkciót. Baj ez? Dehogy: amennyire csípjük a kőkemény realizmust, annál már csak a teátrális, picit tán lassított alvilági járást szeretjük jobban. Meg az olyan karriertörténeteket, melyben a legkisebb fiúból alvilági kiskirályfi válik.

A Szuez Film bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.