film - AZ UTAZÓ

  • - ts -
  • 2011. január 6.

Zene

Nos, tisztelt ügyfeleim, merje még valaki azt mondani, hogy a magyar filmforgalmazás nem kelti a szerkesztettség látszatát hevesen! Íme a bizonyság: röviddel a Zimmer Feri 2 után a pesti mozikba került a Zimmer Anti 2 is, konkrétan a tiszteletbeli magyarnak számító Angelina Jolie és az ugyancsak méltán népszerű Johnny Depp főszereplésével, az Anthony Zimmer című pár éves francia szerelmi krimi újrájának formájában. Vagy másként: Halál(unalom) Velencében.
Nos, tisztelt ügyfeleim, merje még valaki azt mondani, hogy a magyar filmforgalmazás nem kelti a szerkesztettség látszatát hevesen! Íme a bizonyság: röviddel a Zimmer Feri 2 után a pesti mozikba került a Zimmer Anti 2 is, konkrétan a tiszteletbeli magyarnak számító Angelina Jolie és az ugyancsak méltán népszerû Johnny Depp fõszereplésével, az Anthony Zimmer címû pár éves francia szerelmi krimi újrájának formájában. Vagy másként: Halál(unalom) Velencében. Mint azt annak idején e hasábokon is megírtuk (Riviéra, oh, Riviéra!, 2006. június 15.), ez az Anthony Zimmer egy négyes tanuló elsõ filmje volt, s az alkotó annyira lengette benne a kalapját a nagy Hitchcock elõtt, hogy alig lehetett észrevenni, de emellett egy elég karakán állítást is megfogalmazott, jelesül azt, hogy a szerelemben nincsen választási lehetõség, csupán az eleve elrendelés az egyetlen létezõ út. Ami nem ilyen, az nem szerelem, dixi! Mivel az amerikai remake-ben ez már teljesen elsikkad, elárulhatom, a lényeg az, hogy bekötött szemmel is tutira kiválasztod a magadét, akkor is, ha éppen álorcában jár, s egy másik élethelyzetben arról is gondolkodás nélkül lemondasz, amiért egészen addig sívó oroszlánként ezer veszélyen át küzdöttél (a pénzért, a nagyon sok pénzért). Nos, ez lehet, hogy így van, lehet, hogy pont az ellenkezõje az igaz, de egy a lényeg: az amerikai közönséget biztosan nem érdekli, különben szóba hoznák most is. Nem, nekik az egészbõl az álorca és a háttér számít, a félreértések vígjátéka és néhány közhely (például a Danieli) az utazási irodák katalógusából. Kár.

Forgalmazza az InterCom

**

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.