Film - Csak Lausanne - Lionel Baier: Egy másik ember

  • - ts -
  • 2010. június 10.

Zene

Amikor épp nagy filmrendezők műtörténeti kihatásain támad kedvünk szörnyülködni, jó ideje Quentin Tarantino neve ötlik fel elsőül - mondván, az árt igazán, aki saját magának is árt (pontosabban megnehezíti a későbbi önmaga pályáját is). Csakhogy Tarantino előtt is volt élet: máig sem könnyű kiheverni a hatást, mellyel a szabadságszerető kis kelet-európai országok intelligenciáját terhelte meg az ún. francia mozis új hullám, a filmkritikusok - jaj, de okos - bandája.

Amikor épp nagy filmrendezők műtörténeti kihatásain támad kedvünk szörnyülködni, jó ideje Quentin Tarantino neve ötlik fel elsőül - mondván, az árt igazán, aki saját magának is árt (pontosabban megnehezíti a későbbi önmaga pályáját is). Csakhogy Tarantino előtt is volt élet: máig sem könnyű kiheverni a hatást, mellyel a szabadságszerető kis kelet-európai országok intelligenciáját terhelte meg az ún. francia mozis új hullám, a filmkritikusok - jaj, de okos - bandája.

Ezen lenne hivatott segíteni - a távgyógyítás 21. században bevett módszereivel (vö.: ráolvasás) - a svájci reménység, Lionel Baier másodlagos frissességű filmje. Bár mondhattunk volna lejárt szavatossági idejűt is, nem csupán azért, mert 2008-as műdarabról van szó, hanem leginkább azért, mert az Egy másik ember jól látható szándékai szerint valami kalaplengetés lenne a nagy Francois Truffaut (néhány filmje és tettestársa) előtt. Nos, azt egyszer kétségkívül érdemes lenne megtárgyalni, hogy mekkora egy csávó is volt nevezett - ám a feltörekvő filmkritikus esete a francia-svájci fekete-fehérre fotózott télidőben ehhez határozottan széllelbéleltnek tűnik.

A botcsinálta falusi filmkritikus mint Maupassant szépfiúja - nem válogatván az eszközökben - tör előre a semmiből a mindenbe, a faluból Lausanne-ba, a hírharsonából a világlapba és még tovább, óvatos számításaink szerint irány a galaxis. Irén, te harapsz is: az eszközbeli tobzódás alatt nőcsábászatot értve. Ej, ha: rafinált perverziókként feltálalt, én nem is tudom, hogy mik útján, a legjobb szó mégis talán az impotencia lenne - legalábbis a filmes ábrázolat tekintetében. De álljunk már meg egy szóra: Baiernak nincsen igazából választása. Hiszen a nagy elődök is nyomatták ezerrel, s pont itt, a Genfi-tó partján a szexet, emlékeznek például Eric Rohmer 1970-es filmjére, a Clair térdére? Nos, abban a fél filmidő ment el avval, hogy a hős beszéljen a címben jó előre kijelölt térdről - ennyit a legendás új hullámról, melynek Rohmer egyszerre volt az előzménye és az utózmánya meg a kedves nagypapafigurája.

Talán ez a nagypapakép tévesztette meg végérvényesen Maiert, szellemalaktól talán nem annyira praktikus szó szerint venni a "ki jön a házamba?", "ki szalad ide na'papihoz?" kérdéskört - olykor félreértések lesznek belőle. Mert ami Lionel Baiernál vad szex és gátlástalan karrierizmus, az a vásznon már csak műmájer kulturális utalgatásokra felgerjesztett intellektuális önkielégítés.

Az Anjou Lafayette bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Fuss, és tévedj el Budapesten!

Budapestre jött a City Race Euro Tour, egy városi tájfutó rendezvénysorozat. Három napon át futhatunk Budapest különböző részein egy térképpel, amelyen a kukák is fel vannak tüntetve, de az utcanevek nem láthatóak. De mire is jó ez az egész?

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.