film - FÜTYÜLÖK AZ EGÉSZRE

  • 2011. március 17.

Zene

Fiatalkorúak börtöne. Munka a gazdaságban.
Fiatalkorúak börtöne. Munka a gazdaságban. Barakkhierarchia. Smaszszerközöny. Fáradt börtönparancsnok - õ sem így képzelte, amíg képzelt valamit. A fõszereplõ fiú se, aki itt lett nagykorú. Most szabadulna, még pár nap, csak még pár nap a rohadt monotóniában. Fogat összeszorítani, csicskázást kibírni, most nem lehet visszaütni, semmit nem lehet, még pár nap.

Értelmiségiek jönnek, jól ápolt egyetemisták, fölmérik a sittesek elképzeléseit az életrõl. Csak sorolják a nagyon értelmiségi kérdéseiket, telik az ív, lesz belõle szociológia-szakdolgozat. Van köztük egy igazán csinos csaj, na, olyan nem lesz, amíg él, a szabadulófélben lévõ fiúnak.

Aki hiába nyel le mindent, s remél egy jobb életet odakinn, egyszer csak megjelenik az öccse, azzal, hogy mire te kijössz, édes bátyám, addigra én, akit addig neveltél, míg ide nem kerültél, nos, én már olaszba mentem anyánkkal, aki ugyan egy kurva, és tönkrevágta a te életedet is, de mégiscsak az anyám, ha visz, mennem kell. Már nem lehet tenni semmit. A parancsnok nem adhat kimenõt, a festett hajú anyuka elszánt, és a megalázott, utolsó emberi köteléktõl is megfosztott fiút még az õr is elveri.

Egy kicsinység is elég már. Egy okoskodó egyetemista, valami beszólás, valami kis gyomros, amit viszonzásul kioszt a kérdõívét is széttépõ börtönlakó. Aztán az õrség. A székkel levert õr. A túszul ejtett lány. A kiszabaduló indulat és kétségbeesés, a minden mindegy.

Mi kell egy jó filmhez? Nem tudom. Ehhez itt elég volt néhány barakk, egy csomó, egytõl egyig tökéletesen hiteles szereplõ, egy szikár, sallangmentes képi nyelv (bármelyik dogmás dán sztár irigykedve nézné, mennyire mesterkéletlen is tud lenni egy végig kézbõl felvett film), s nem utolsósorban egy olyan konfliktus, amiben mindenkinek megvan a maga igaza, még sincs közös realitása semminek, mégis szükségszerûen fordul tragédiába a fojtogató, de fel nem oldható banalitás.

A Cirko Film - Másképp Alapítvány bemutatója

*****

Figyelmébe ajánljuk

Így néz ki most a Matolcsy-körhöz került, elhanyagolt, majd visszavett Marczibányi sportcentrum - FOTÓK

226 millió forintot követel a II. kerület attól a Matolcsy-körhöz került cégtől, ami egy vita következtében nem fejlesztette a kerület egykori ékességét, a Marczibányi téri sporttelepet. Itt régen pezsgő élet zajlott, mára leromlott, az önkormányzat most kezdi el a renoválást, miközben pert indított. Játszótér, kutyasétáltató, sétány, park és egy uszoda építése maradt el. 

A fejünkre nőttek

Két csodabogár elrabol egy cégvezért, mert meggyőződésük, hogy földönkívüli. Jórgosz Lánthimosz egy 2003-as koreai filmet remake-elt, az ő hősei azonban különc bolondok helyett tőrőlmetszett incelek, akiket azért megérteni is megpróbál.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.