film - Hannah Montana: A film

  • Iványi Zsófia
  • 2009. május 7.

Zene

Sokunkban egy világ omlott össze, mikor kiderült, hogy Britney már nem szűz. Csak akkori fájdalmunk mérhető ahhoz a sokkhoz, ami Hannah Montana rajongóit érné, ha megtudnák, miféle titkot őriz kedvencük.
Sokunkban egy világ omlott össze, mikor kiderült, hogy Britney már nem szûz. Csak akkori fájdalmunk mérhetõ ahhoz a sokkhoz, ami Hannah Montana rajongóit érné, ha megtudnák, miféle titkot õriz kedvencük. A szöszke tinibálvány alkalmasint egy átlagos barna fruska, kinek népszerûségi mutatóinál csak a rokonsága kínosabb. A normál és a popsztár élet közti határvonalat egy paróka, némi ruhanemû és sok smink segítségével kijelölõ leányzó problémájával nem könnyû azonosulni, de tán nem is ez itt a cél. A Disney Channelen futó sorozatból összeeszkábált játékfilm ugyanis nem mindennapos kihívást tartogat nézõinek. Elõre szólunk: megfelelõ hozzáállás és felkészülés nélkül képtelenség befogadni. Ha valaki nem érzi magát elég erõsnek és elszántnak, be se tegye a lábát a moziba. Ha viszont mégis vállalkozik rá, olyan élményekkel fog gazdagodni, melyek garantáltan elkísérik egy életen át. Nem a - ne kezdjünk el találgatni, hány trilliószor elsütött - kettõs életre építõ tematika, nem is a ruházat-étel találkozását sokszínûen feltáró poénok sora, de még csak nem is a Barbie-rózsaszín ajkakról felreppenõ, szabadon szálló pillangókról szóló dalok túlburjánzása teszi, hogy a Hannah Montana kitûnik a megszokott tinivígjátékok sorából. Mi is csak találgatni tudunk, hogy mik az úthengerhatás okai (a flitterekkel meghintett morális dilemmákra éppúgy gyanakszunk, mint a tiszta tekintetû parasztlegénnyel folytatott románcra), egy azonban biztos: a filmnek köszönhetõen erõsebbek, ellenállóbbak lettünk, és remegve várjuk a folytatást.

Forgalmazza: Fórum Hungary

*

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.