Magyar Narancs
hetilap borító
Előfizetés
Hetilap

film - HARRY POTTER ÉS A FÉLVÉR HERCEG

  • - greff -
  • 2009. július 30.

Zene

Változik a világ, és minden híreszteléssel szemben a progresszió sem veszett ki belőle egészen: még a világpremier előtt megtudtuk, hogy a hatodik Potter-filmet nem más értelmezői kör üdvözölte, mint a Vatikán (a szériát korábban kiátkozásokon edzett nyelvezettel ledorongoló) félhivatalos lapja, a L'Osservatore Romano. A lelkes klerikális recepció baljóslatú üzenet: ugyan miféle gótikus horrorba hajló fantasy az, amit még ők is a keblükre ölelnek? Nos, igencsak szordínós mulatság.
Változik a világ, és minden híreszteléssel szemben a progresszió sem veszett ki belõle egészen: még a világpremier elõtt megtudtuk, hogy a hatodik Potter-filmet nem más értelmezõi kör üdvözölte, mint a Vatikán (a szériát korábban kiátkozásokon edzett nyelvezettel ledorongoló) félhivatalos lapja, a L'Osservatore Romano. A lelkes klerikális recepció baljóslatú üzenet: ugyan miféle gótikus horrorba hajló fantasy az, amit még õk is a keblükre ölelnek? Nos, igencsak szordínós mulatság. És ha csak ennyi baj volna vele!

Pedig erõs lélekkel vajúdtak a hegyek. A hatodik epizód alkotócsoportja végre bátran élt az erõteljes húzás és az átstrukturálás eszközeivel - az eredmény így a korábbi, képekkel kísért hadarós felolvasások után valódi adaptációnak nevezhetõ. Más kérdés, hogy a ritkítgatás során sikerült éppen a legizgalmasabb részeket (a Denem család históriáját, a halálfalók tombolását a Roxfortban, az epizód MacGuffinjaként funkcionáló bájitalkötet rejtélyének bogozgatását) a szemétbe dobálni, és még némi dilettáns inkoherencia is tetten érhetõ. (Jelentkezzen, akinek kiderült, hogy miért a félvér az epitheton ornansa a címbéli hercegnek! Könyvbõl puskázni nem ér!) Ami megmaradt, azt David Yates rendezõ, a feszültségkeltés ádáz ellensége dögunalmasra tompítja, de a többiek se semmik, Alan Rickman például minden jelenetben olyan fejet vág, mintha egy másnapos reggelen a saját keresztnevére próbálna rájönni éppen. Csodaszámba megy, hogy ebben a káprázatosan lapos filmben valódi humorral bélelt pillanatok is akadnak.

Forgalmazza az InterCom

* és fél

Előző cikk a rovatban kiállítás - CY TWOMBLY: SENSATIONS OF THE MOMENT
Következő cikk a rovatban Színház - Szerelem a konyhában - Korsunovas Rómeó és Júliája

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Kritika

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Kritika

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Kritika

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Kritika

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

Kritika

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

Kritika

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Kritika

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.