Film - Hullanak jobbjaink - Antoine Fuqua: Brooklyn mélyén

  • - köves -
  • 2010. április 22.

Zene

Egyesek szerint Brooklyn metróval, mások szerint viszont a filmművészet eszközeivel közelíthető meg a legjobban. Aki az utóbbiakat választja, még nem biztos, hogy lemondott a tömegekkel való együttmozgásról, hisz a hely fotózkodásra mindig kapható szelleme csak úgy vonzza az autentikus utca- és/vagy dohányszagra vágyó filmeseket. Antoine Fuqua életművét épp az ilyen erős, autentikus, utcaszinti kipárolgások lengik körül.

Egyesek szerint Brooklyn metróval, mások szerint viszont a filmművészet eszközeivel közelíthető meg a legjobban. Aki az utóbbiakat választja, még nem biztos, hogy lemondott a tömegekkel való együttmozgásról, hisz a hely fotózkodásra mindig kapható szelleme csak úgy vonzza az autentikus utca- és/vagy dohányszagra vágyó filmeseket. Antoine Fuqua életművét épp az ilyen erős, autentikus, utcaszinti kipárolgások lengik körül. Az aszfaltra festett rendőrségi street-art nagy pártolója ő; rendezői munkássága lendületes lavírozás a külvárosi burkolaton elhullottak zsírkrétarajzai között. Los Angeles halmozottan hátrányos vidékeinek hullákból építkező domborzatát a Kiképzésben járta körül, de nem életmű az olyan, mely egy nyugati parti rendőrsztori után nem megy keletnek; Queens, Brooklyn, Bronx, esetleg New Jersey alkotják az ilyenkor szóba jöhető aszfaltválasztékot. A magasvasút szempontjából mindenképpen Brooklyn a nyerő: a magasvasút pedig azért kell, mert nélküle elképzelhetetlen az alvilág. A metró - úgy is, mint a dolgos, becsületes életek szállítóeszköze - fent zakatol, a kamera viszont kecses ívben alámegy a síneknek; olyan jelenet ez, mint amikor a cowboy benyit a csehóba, vagy amikor a ventilátor álmos köröket ír le egy füstös magánnyomozói irodában. Fuqua filmje nemcsak a kötött pályás külvárosi közlekedés szempontjából fegyelmezett, rendszerető munka, de amit a sínek alatt mutat, arra is A+-t adnak a műfajképzőben. Richard Gere például verejtékben úszva ébred, s még fogmosás előtt pisztolyt nyom a szájába - így csak olyan rendőr kelhet, aki már mindent látott, s ilyenből még másik két példány is munkába igyekszik: Ethan Hawke az elalpacsínósodás összes tünetével és egy olyan rendőr terheivel indul gyónni, aki asztmás levegőjű családi házát egészségesebbre cserélné, Don Cheadle pedig a beépített rendőrök közismert dilemmáival birkózik élményszerűen. Miközben a magasvasút hű hangulati elemként rója a mérföldeket, alant mindenkinek egyre nehezebb lesz; olyannyira nehéz, hogy annak kifejezésére már-már a rendőrviccek eszköztára tűnik a legalkalmasabbnak.

A Palace Pictures bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.