Film - Hullanak jobbjaink - Antoine Fuqua: Brooklyn mélyén

  • - köves -
  • 2010. április 22.

Zene

Egyesek szerint Brooklyn metróval, mások szerint viszont a filmművészet eszközeivel közelíthető meg a legjobban. Aki az utóbbiakat választja, még nem biztos, hogy lemondott a tömegekkel való együttmozgásról, hisz a hely fotózkodásra mindig kapható szelleme csak úgy vonzza az autentikus utca- és/vagy dohányszagra vágyó filmeseket. Antoine Fuqua életművét épp az ilyen erős, autentikus, utcaszinti kipárolgások lengik körül.

Egyesek szerint Brooklyn metróval, mások szerint viszont a filmművészet eszközeivel közelíthető meg a legjobban. Aki az utóbbiakat választja, még nem biztos, hogy lemondott a tömegekkel való együttmozgásról, hisz a hely fotózkodásra mindig kapható szelleme csak úgy vonzza az autentikus utca- és/vagy dohányszagra vágyó filmeseket. Antoine Fuqua életművét épp az ilyen erős, autentikus, utcaszinti kipárolgások lengik körül. Az aszfaltra festett rendőrségi street-art nagy pártolója ő; rendezői munkássága lendületes lavírozás a külvárosi burkolaton elhullottak zsírkrétarajzai között. Los Angeles halmozottan hátrányos vidékeinek hullákból építkező domborzatát a Kiképzésben járta körül, de nem életmű az olyan, mely egy nyugati parti rendőrsztori után nem megy keletnek; Queens, Brooklyn, Bronx, esetleg New Jersey alkotják az ilyenkor szóba jöhető aszfaltválasztékot. A magasvasút szempontjából mindenképpen Brooklyn a nyerő: a magasvasút pedig azért kell, mert nélküle elképzelhetetlen az alvilág. A metró - úgy is, mint a dolgos, becsületes életek szállítóeszköze - fent zakatol, a kamera viszont kecses ívben alámegy a síneknek; olyan jelenet ez, mint amikor a cowboy benyit a csehóba, vagy amikor a ventilátor álmos köröket ír le egy füstös magánnyomozói irodában. Fuqua filmje nemcsak a kötött pályás külvárosi közlekedés szempontjából fegyelmezett, rendszerető munka, de amit a sínek alatt mutat, arra is A+-t adnak a műfajképzőben. Richard Gere például verejtékben úszva ébred, s még fogmosás előtt pisztolyt nyom a szájába - így csak olyan rendőr kelhet, aki már mindent látott, s ilyenből még másik két példány is munkába igyekszik: Ethan Hawke az elalpacsínósodás összes tünetével és egy olyan rendőr terheivel indul gyónni, aki asztmás levegőjű családi házát egészségesebbre cserélné, Don Cheadle pedig a beépített rendőrök közismert dilemmáival birkózik élményszerűen. Miközben a magasvasút hű hangulati elemként rója a mérföldeket, alant mindenkinek egyre nehezebb lesz; olyannyira nehéz, hogy annak kifejezésére már-már a rendőrviccek eszköztára tűnik a legalkalmasabbnak.

A Palace Pictures bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Konzultáció kamu adóról, nem kamu adóból

Kibújt a szög a zsákból: a miniszterelnök bevallotta, amit eddig is tudtunk, miszerint a nemzeti konzultáció a Fidesz érdekeit szolgálja, mozgósítani lehet vele. A legújabbat egy senki által nem hitelesített, állítólagos Tisza-adóemelésről szóló sajtpapírra hivatkozva indítják el. 

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.