Ötven körüli, kissé ápolatlan, iszákos, az élettõl is undorodó New Yorki-i szaxofonista: tipikus sodródó, passzív hõs, tökéletes figurája egy közepesen minimál stílusban utazó független szerzõi filmnek - ilyen alkotás Darko Lungulov önéletrajzi ihletésû elsõ nekifutása is. Melyben zenészünk távozni kényszerül brooklyni albérletébõl, s ezért meg a gyors pénzhez jutás érdekében elfogadja egy szerb bevándorló ajánlatát: ötezer dollárt kap, ha Belgrádba utazik és a vízumszerzést elõsegítendõ feleségül veszi annak hátrahagyott barátnõjét. A szerb születésû, a filmezést Amerikában tanult direktor nem rejti véka alá kötõdéseit, jól felismerhetõ rajta (a korai) Jarmusch hatása. Csak a maestrótól megszokott abszurd humor egyszerûsödik itt hol harsányabb, hol finomabb hangolású iróniára, viszont kapunk a helyére valami érdekesebbet: enyhe, finoman jelzett érzelmességet, néhány remek pillanattal.
A történet az újrakezdésrõl szól: Robert, a megrögzött agglegény Belgrádban egy hasonlóan magányos és a kiégés felé tartó nõvel kóstol bele a szerelembe, ám - és ezt õk is tudják - viszonyuk nem tarthat sokáig. Ennek ellenére (többek közt a zárómontázsban) a film végére az új esély és a változás ténye válik hangsúlyossá. S ekkor eszünkbe jut egy másik rendezõ neve is, a közép- és idõskori újrakezdõk egy fokkal melankolikusabb norvég szakértõje, Bent Hamer. Ha Lungulov Jarmuschtól még a dialógtechnikát, Hamertõl pedig a hangulatfestõ technikáit is ellesné, munkái jóval túlmutatnának az ígéretes kezdõk kategóriáján.
A Cirko Film - Másképp Alapítvány bemutatója
****
